Fõtér

Köszöntő

Dvorszky József - Szerelmem Újpalota ltp.

Ez nagyon jó, elvtársak, de hát minek?!

Egyesület a magasban

Önkormányzati választások, második forduló

Az MszMP XV. kerületi Bizottságának állásfoglalása

Az újpalotaiak nevében

Mit kiván Újpalota?

----->>> ÚjpalotaInfó<<<-----

Tisztelt Olvasóink!

Május elsejétől Magyarország az Európai Unió tagja. Két szimbolikusnak tekintett eseménnyel szeretnénk itt és most köszönteni ezt a történelmi lépést.
Baráti körünkben az utóbbi hónapokban született két kis emberke (több is, de most egy kisfiút és egy kislányt emelnénk ki közülük, akik ily módon az emberiség női és férfi egyedeit képviselnék itt és most). Egyúttal azt is megjegyezzük, hogy Anyák napja volt néhány napja, s ezeken a képeken láthatunk két, boldogságtól sugárzó anyát is. (Rajtuk már nem múlik a jövőnk, s az is biztosnak tűnik, hogy ők nem lesznek magányos öregek.) A lány (már nyolc hetes) békésen alszik édesanyja hasán egy kendőben, édesanyja szíve alatt, szívdobogásának biztonságot jelentő lüktetése mellett: soha semmiféle baj és veszedelem nem érheti, ami ellen itt ne lenne védelem. A fiú – leendő férfiú – kérdőn fürkészi édesanyját, mintha azt kérdezné: és mondd, mi vár rám itt köztetek?! Arcocskáján a piros foltok azt jelzik, hogy egy kis fertőzést kapott a kórházban (oh, magyar egészségügy!), s a kezecskéjére húzott zoknik pedig azt, hogy picit hosszúk a körmöcskéi, de még nem vághatók (két napja született!), s a viszkető foltok így véletlenül sem kaparhatók el.
Nézzük meg jól őket! Mire felnőttek lesznek, már egy más világ lesz errefelé, és most kivételesen nem soroljuk fel, hogy milyennek szeretnénk látni azt a másik – jobbik - világot (bár nagyon szívesen felsorolnánk).
A másik nagy esemény: május 8-án alapításának huszadik évfordulóját ünnepli az Újpalotaiak Baráti Köre, városrészünk legrégebbi, rendszerváltás előtti, sokat megélt s ma is élő, működő civil szervezete. Az ünnepségre egy ingyenes kiadványt is megjelentetett az Újpalotaiak Baráti Köre által alapított Toronyhír nevű független civil újság (amit most olvas, kedves Olvasó!). A kiadvány oldalain felidéződik nemcsak a húsz évvel ezelőtti világ, hanem visszatükröződik jelenünk is. Most itt is elolvashatók, s ha valaki szeretné kézbe venni, úgy olvasni, olvasgatni, tovább adni, megőrizni, családtagjaival, barátaival megbeszélni, az keresse az újpalotai könyvtárban és a Közösségi Házban: letettünk ezekre a helyekre is meglehetősen sok példányt, hazavihetők.
Kérjük, olvassák figyelemmel, átéléssel és szeretettel!

Báthory Erzsi

Fel

Kezdő oldal

Szerelmem Újpalota ltp.

Fel

Kezdő oldal

Ez nagyon jó, elvtársak, de hát minek?!
ITT VAGYUNK MI!

Már tizenkét éve laktunk Újpalotán, s akkor, 1983 júniusában plakátok jelentek meg a Zsókavár és Páskomliget utcák környékén, amin bizonyos szervezők arról tudósítottak, hogy június 2-dikán (csütörtökön) délután hatkor az MszMP Zsókavár u. 15. szám alatti körzeti párthelyiségében alakuló ülést tart az Újpalotaiak Baráti Köre Városvédő Egyesület.
Feleségem egy hónapos külföldi nyelvgyakorlaton lévén szabadidőm volt elég, s úgy gondoltam, hogy nagy baj nem történhet, ha benézek erre az összejövetelre. Meg aztán érdekelt is, kik ezek és mit akarnak. (Ci)Ráday Mihály városvédő műsorát ugyanis nagyon szerettem, s nagy hiányát éreztem egy ilyen jellegű egyesületnek a kerületünkben is.
Fél hatra ott voltam, de már majdnem tele volt az egybe nyitott nagyterem. Sok lakótelepi és rákospalotai ismerős volt a jelenlevők között, csak az volt furcsa, hogy szinte mind a terem egyik felében ültek, s szinte mind a kerületi tanács osztályainak, építési, lakás, művelődési, népművelési, műszaki, adócsoport, gondnokság stb dolgozói voltak, minden osztályról négy-öt fő, valamint számos újpalotai és rákospalotai pedagógus. Személyesen képviseltette magát a Hazafias Népfront titkári szinten, a Tanács VB elnökhelyettesi szinten, de a kerületi úttörőszövetség, a Vöröskereszt és a Magyar Nőszövetség helyi vezetősége is. Onnan tudtam ilyen pontosan, hogy kik ők, hogy születésem óta a kerületben élek, és így sokukat gyerekkorom óta személyesen ismertem..... Fegyelmezetten ültek, s várakoztak. A terem másik felében újpalotai lakosok ültek, akik közül szintén sokat ismertem, főleg látásból, de például Padisák Mihályt (a Magyar Rádióból a levelesládájáról jólismert Miska bácsit) lakásszövetkezeti okokból kifolyólag is. Hat órára a terem szinte zsúfolásig megtelt. Hat óra után pár perccel a szervezők nevében dr. Varsányi Gyula rádióriporter üdvözölte a megjelenteket, és mindenek előtt azt kérte tőlük, járuljanak hozzá, hogy az összejövetelről hangfelvétel készülhessen. A jelenlévők hozzájárultak.
Gyula ezután mintegy tizenöt percben előadta azt a programot, amit a szervezők kb. egyéves előzetes közvéleménykutatás során állítottak össze, s amely az újpalotai városrész legégetőbb problémáira volt hivatva megoldást keresni. Szerepelt ebben a köztéri vécé felállításától kezdve a kerület rossz egészségügyi és kulturális ellátásának, rendezetlenségének, elhanyagoltságának megszüntetésén át a posta- és könyvtár-hiány felszámolásáig mindenféle. De főleg a kerületrész kulturális ellátottságának hiányát emlegette, amin a Szabadidő Központ öt lelkes dolgozója próbál munkálkodni szívvel-lélekkel, ám – természetesen - kevesek ehhez.
Ezen bevezető után több újpalotai lakos kért szót. Bevallották, hogy ők is ezekre a problémákra keresnek megoldást, s örültek a kezdeményezésnek.
Ezután emelkedett hozzászólásra a kerületi tanács elnökhelyettese. Bevezető mondataiban lelkendezve üdvözölte az ötletet, mondván: látszik, hogy fiatal, lelkes értelmiségiek, népművelők, újpalotai lokálpatrióták dolgozták ki. Az elismerő szavak többszöri megerősítése után kijelentette, nem mellesleg, hogy a kerületi tanácsnak ugyanezekre a problémákra részletesen kidolgozott terve, programja és végrehajtási utasítása van. Így tulajdonképpen a zseniális kezdeményezés okafogyottá vált, az elvtársak dolgozzanak tovább nyugodtan, ki-ki a maga munkahelyén, a kerületi tanács mindezen problémákat, sőt még ennél többet is meg fog oldani. Néhány újpalotai lakos erre felvetette, hogy ők immár tíz-tizenkét éve élnek Újpalotán, s nem értik, hogyha a tanácsnak mindenre van megoldása, miért titkolta eddig. Őket erősítette meg a népszerű Padisák Mihály is a maga megnyerő, csöndes, halk, de határozott stílusában. Ő főleg a kerületrész alvóváros jellegét, kulturális ellátatlanságát hangsúlyozta. Ekkor szólt hozzá a Hazafias Népfront művészlelkű kerületi titkára, aki a következőket mondta: mindezen problémákkal a Hazafias Népfront is egyetért, és a tanáccsal vállvetve munkálkodik a megoldásokon. Végül ő is javaslatot tett arra, hogy a fiatal, lelkes szervezők energiáikat saját munkahelyükön kamatoztassák, felvirágoztatva a kerületrész és hazánk kulturális életét. Ez, elvtársak, zseniális, de itt vagyunk mi, megoldjuk a problémákat! - mondta halkan, de nyomatékosan.
Varsányi Gyula ekkor, nagy önfegyelmet tanúsítva, megkérte a felszólalókat az újpalotai lakosok nevében, hogy az ilyen általános tézisek helyett talán konkrétumokat vezessenek elő. Ekkor fakadt szókra a mögöttem ülő egykori tanácselnök, az elhangzottak feletti nemes felháborodásában imígyen: menj te onnan, fiam, a p...ba! Kénytelen voltam hátraszólni, hogy: elnök elvtárs, ez nem illik az ön szájába. Mire ő mérgesen: „a Varsányi nem egyeztetett a tanácselnökkel”. Ezután a nem igazán kulturált kiszólás után kezdtek az indulatok felpaprikázódni, hogy mindkét oldal azért is megvédje igazát.
Tíz óra tájban hangzott el végre Varsányi Gyula felszólítása, hogy: „aki nem akarja az egyesület megalakulását, az nyugodtan hagyja el a helyiséget, ugyanis az 1970-es egyesülési törvény értelmében tíz magyar állampolgár saját kezű aláírásával ellátott akarata meg tudja valósítani az egyesület létrejöttét. Mi csupán konszenzust szerettünk volna a helyi vezetéssel. Ha ez nem megy, akkor nélkülük fogjuk a törvény adta lehetőségek között megalakítani az egyesületet.” Erre már nem volt mit válaszolni az ellenkezőknek, s lassacskán mindannyian szétszéledtünk.
Azaz hogy néhányan, most már én is közöttük, még késő éjszakáig beszélgettünk, vitatkoztunk a pártház előtti járdán, olykor felerősödő hangerővel, a történteken meg a világ folyásán, amikor is a szemben lévő tízemeletes sorházból egyre dühösebb hangok szólítottak fel minket (is) a mielőbbi távozásra.
Ezen összejövetellel egy közel egyéves küzdelem kezdődött el, a helyi hatalom részéről hangfelvételek, jegyzőkönyvek eltüntetése, munkahelyi felelősségre vonások stb formájában, hogy megakadályozzák az egyesület megalakulását. A szervezők sem hagyták magukat, és az akkor már erősödő reformtörekvések szószólóinak, például Pozsgay Imrének (akkor a Hazafias Népfront főtitkára), Schmidt Péter alkotmányjogásznak, Mihancsik Zsófia rádióriporternek, Nógrádi Gábor újságírónak, a Mozgó Világ, az Új Írás és az Új Tükör című lapoknak erkölcsi támogatását kérték, amit – most már összeforrott, céltudatos csapatként - meg is kaptunk.
Ez alatt az egy év alatt kompromisszumok is születtek. Végül is nem városvédő, hanem közművelődési céllal alakult meg egyesületünk 1984. május 10-én.
A helyi hatalomnak még egy le nem írt, ámde informálisan közölt feltétele volt: a „forrófejű fiatalok” helyett egy lehetőleg kerületi őslakos párton kívüli legyen az egyesület vezetője. Úgy tűnik, hogy ennek a kritériumnak mind a szervezők, mind a jelenlevő, alakuló tagság, valamint a helyi hatalom szemében én feleltem meg legjobban, s ily módon a mai napig elnöke vagyok az Újpalotaiak Baráti Körének.
Nélküle már el sem tudnám képzelni az életem.

Báthory Béla

Fel

Kezdő oldal

Egyesület a magasban

Miért nem indult a képviselőválasztáson? Karriert csinálhatott volna! – szegezte ne-kem egyszer egy hölgy már jóval az első szabad voksolás utáni években.
Ő az, akit 1990 előtt sohasem hívhattunk „hölgynek”, „asszonynak”, vagy másnak, csak „elvtársnőnek”, mert magas pozíciókat töltött be. Abban az időben neki és a hozzá ha-sonlóknak ez a megszólítás dukált. Mindig ambivalens érzésekkel töltött el, ha szóba elegyed-tünk, persze soha sem az én kezdeményezésemre, hanem mindig az ő akaratából. Éreztem va-lami rejtett lágyságot, esendőséget és kiszolgáltatottságot is a hangjában, amikor száraz és merev apparátcsik-szlogenekekkel traktált. Emiatt nem tudtam rá haragudni, inkább valamifé-le szánalmat éreztem iránta, a hatalom akkori birtokosa iránt. Akinek az volt kiosztva, hogy figyeljen az olyan ideológiai diverzánsokra, mint amilyeneknek mi ,egyesületiek számítot-tunk.
Azt is tudtam, ő is ellentétes érzésekkel küzd velem kapcsolatban. Hiszen mindketten az állampárt tagjai voltunk. Az ő fejében valószínűleg az járhatott, hogy nekünk alapvető dol-gokban mégis csak azonos, vagy legalábbis hasonló véleményen kellene lennünk. De nem voltunk. Akkor ez micsoda? Talán én okozhattam neki az első komoly repedést a Párt iránti bizalma addig megrendíthetetlen falán.
Amikor az előbb idézett kérdést nekem szegezte, akkor is érteni véltem, mire gondol. Arra, hogy a harc eldőlt a nyolcvanas évek végén, és mi győztünk - az ő felfogása és helyze-tének alakulása szerint. Magától értetődőnek tartotta volna, hogy élek a történelmi helyzet felkínálta lehetőséggel. A kádári állampárt átalakulásakor „ráhajtok”: kiaknázom azt az aján-latot, amit még az előző vezetés tett, hogy legyek Újpalota egyik képviselőjelöltje. Felhaszná-lok minden erkölcsi és kapcsolati tőkét, amit a lakóhelyi egyesület, az Újpalotaiak Baráti Köre szervezésében és vezetésében való részvétel kínál. Meglovagolom az új kurzust, részt kérek az új hatalomból, ahonnan ő már végérvényesen kihullott.
Egyszóval megcsinálom a „szerencsémet”.
Hogy mindezt nem tettem, az ő számára éppoly érthetetlen lehetett, mint korábban az övétől különböző véleményem a világ folyásáról. Ami, ha meggondoljuk, nem állt másból, mint hogy a társadalom sokféle érdekcsoportból tevődik össze, s ezek mindegyikének „joga van” arra, hogy önállóan és nyíltan kifejeződjék. Igazán nem is ezzel, hanem rendhagyó vi-selkedésemmel zavartam meg a világképét. Méghozzá alaposan.
Nem ő volt az egyetlen. Sem a daliás kádári időkben, sem azután nem tudták sokan megérteni, miért csináltuk az egészet, ha nem pénzért, befolyásért, érvényesülésért. Ha koráb-ban minket „nyomtak el”, fordulván a kocka, miért nem válunk mi „elnyomókká”; az időköz-ben fölhalmozott javakból, például az egyesületi újságból, a Toronyhírből miért nem szerve-zünk vállalkozást, miért nem vágunk zsebre profitot, és így tovább.
Miért hagytuk, hogy ugyanaz történhessen velünk is, mint a társadalom tagjainak többségével, akik nem tudtak induló tőkét aktiválni? Minek volt akkor ez az egész befektetés? Hogy lehetünk ilyen gyámoltalanok, maflák, élhetetlenek?
Hogy lehetünk? Hát így.
Nem is volt más választásunk. Olyan hihetetlennek tűnt az erkölcsi kötődés ahhoz, amit egyesületnek neveztünk, de ami valójában maga volt a megtestesült, mámorító Szabad-ság, hogy föl sem merült, még egyszer mondom, föl sem merült annak lehetősége, hogy bárki személyes ambícióinak keres kibontakozást ennek ürügyén. A társaság évek alatt fölemelke-dett egy hegytetőre és onnan kezdte nézni együtt a világot. Messzire látott, még ha a feltáruló kép nem volt is pontosan kivehető. Aztán persze lejött onnan, mert a hegyről egyszer le kell jönni. Mindig le kell jönni.
És a völgyben már más szabályok uralkodnak. Itt nem történhet meg velünk az, ami odafönt. Itt a szabadság futószalagon kiporciózott kis adagokban érhető el. Fülledt a levegő, kevesebb az oxigén. Olykor azért gondolhatunk arra a távoli hegyetetőre is.
Gondolni gondolhatunk, de soha többé nem fogunk oda visszamenni.

Varsányi Gyula

Fel

Kezdő oldal

Önkormányzati választások, második forduló
Kerületi leltár
1990

A választásra jogosultak száma a XV. kerületben 72 509 fő,
az érvényes szavazatok száma 23 695 fő (32,66 %)

A kerületi listás szavazás végeredménye:

Az első szabad helyhatósági választáson Tóth Tihamér, az ÚBK tagja és képviselő jelöltje egyetlen civil szervezeti képviselőjelöltként jutott be, megfelelő számú, egyéni szavazattal az önkormányzati képviselőtestületbe. Négy évig képviselte a lakásbérlők és lakástulajdonosok érdekeit – ahogy csak a lehetőségei engedték – párt nélkül, szakmai háttér nélkül, csak a saját erejére és tudására, meg az egyesületi tagság - jórészt csupán - jóindulatú bólogatására támaszkodva.

Fel

Kezdő oldal

Magyar Szocialista Munkáspárt
XV. ker. Bizottsága
Eötvös u. 8.

Az MszMP XV. kerületi Bizottságának állásfoglalása kapcsolatának rendezéséről az Ujpalotaiak Baráti Köre és Közművelődési Egyesületével

A Pártbizottság a kerületi Pártértekezlet határozata értelmében széleskörű és előrevivő kapcsolatra törekszik minden szervezettel, mozgalommal, egyesülettel. Érdekelt abban, hogy hosszu távon együttműködjön az Ujpalotaiak Baráti Körével, amely számottevő és eredményes szerepet tölt be müködési területén. A Pártbizottság vezetése az egyesület megalakulásakor helytelenül, hibásan járt el amikor a kezdeményezést nem karolta fel, létrejöttét ellenzéki, ellenzékieskedő törekvésnek tartotta. Ezzel politikai kárt okozott a pártmozgalomnak és az egyesületnek is. Az elmult évek igazolták, hogy a baráti kör tevékenysége pozitív, programjai lakossági igényeket elégitenek ki. Ezt a véleményt erősitik az egyesületben dolgozó párttagjaink tapasztalata is. A kerületi Pártbizottság és az Egyesület vezetői megállapodtak a hosszabb távu együttmüködésben, a kapcsolatok kiszélesitésében. Ezzel a testület egyetért és támogatja. Egyuttal felkéri a pártszervezeteket, a kommunistákat, hogy a köz érdekeinek megfelelően támogassák az egyesület törekvéseit, munkáját.
A Pártbizottság állásfoglalását ismerjék meg a pártszervezetek, a baráti kör tagjai, az érdeklődő nyilvánosság.

MszMP XV. ker. Bizottság (pecsét)

(A fenti szöveg minden szempontból, gépelési hibáival együtt, hiteles másolat)

Fel

Kezdő oldal

Az újpalotaiak nevében

Tisztelt Szerkesztőség!

A postaládánkban talált szórólapon a következő kezdetű szöveg olvasható:
„Élet a panel után
A panellakások kora lejárt, hiszen lassan az összes panelház felújításra szorul, korszerűtlen és szép lassan elértéktelenedik. Magas a havi fenntartási költsége már most, de ha sikerül is állami támogatással felújítani, ezek a havi kiadások tovább fognak nőni. Az égig!...”
A továbbiakban kiderül, hogy a szórólapon a Nívó Ingatlan Rt. keres vevőket az önkormányzattal szemben felépülő Nívó Lakópark 400 eladó lakásához.
Újpalotán kb. 35 ezer ember, a kerület egyharmada él „korszerűtlen és lassan elértéktelenedő lakásokban”, akiknek egy kicsiny százaléka képes elköltözni korszerű és értékes lakásba, a többiek kénytelenek maradni, miközben folyamatosan igyekeznek fenn is maradni, azaz viselni a fenntartás és a szinten tartás valóban magas költségeit, különösen az irracionálisan magas távfűtését. A társasházak és a lakásszövetkezetek heroikus harcot folytatnak a valóban elöregedő épületek felújításáért, a lakók – többségükben lakástulajdonosok – pedig az életminőség fenntartásáért, sőt némi javításáért.
A hirdető a szórólapján felelőtlenül sarkítva állítja szembe a panellakásokat az épülő „nívós” lakásokkal, s kifejezéseivel nemcsak mélyen megsérti a panellakásokban élők méltóságát, hanem kimondatlanul is előrevetíti Újpalotán egy gettó jövőképét. Azaz a Nívó Ingatlan Rt. állampolgárok egy jelentős csoportját diszkriminálja, s anyagi érdekből, vagyis szándékosan idéz elő pánikhangulatot.
Az Újpalotaiak Baráti Köre Művelődési és Érdekvédelmi Egyesület vezetősége nevében ezennel tiltakozunk és felszólítjuk a Nívó Ingatlan Rt.-t kijelentései nyilvános visszavonására, s erkölcsi elégtétel-adásra a megsértett újpalotai lakosokkal szemben.
Báthory Béla
elnök
Fenti közérdekű közlemény megjelent a Városházi Naplóban, 2002. január 25-én

Megjegyzés: a Nívó Ingatlan Rt. mindmáig nem vonta vissza kijelentéseit sem nyilvánosan, sem levélben, és semmiféle erkölcsi elégtételt nem adott a megsértett újpalotai lakosoknak. Ha a nemtelen üzleti eszközök bumerángként ütnének vissza, akkor - tudva, hogy a Nívó Ingatlan Rt. meglehetősen csekély sikerrel árulja fent nevezett helyen a lakásait - mondhatnánk, hogy ez legalább megtörtént?

BE

Fel

Kezdő oldal

Mit kiván Újpalota?

• Igazi főteret!

• Többfunkciós közkönyvtárat!

• Templomot!

Mit kíván még Újpalota?
Ki és mivel szeretné folytatni a listát?

Fel

Kezdő oldal