Fõtér
EGYSZÁZALÉK
A hatalomról
Gondolatok
kerületünkről
Meghívtak,
meghallgattak, leszavaztak
A kötött
pályás közlekedés előnybe részesítése
Még egyszer
a számlákról – részletes magyarázattal és példákkal
----->>>
ÚjpalotaInfó<<<-----
Tisztelt
Olvasóink!
Eljött az adóbevallás időszaka, s megérkeznek Önökhöz
is (ahogy természetesen hozzánk is) a civil szervezetek 1 %-ot kérő
levelei.
Megalázó és kényelmetlen helyzet ez, pláne ha kis helyi civil szervezetről
van szó, amelyik még szorultabb helyzetben van, mint a nagy, országos
szervezetek, s amelyiknek még kisebb esélye van arra, hogy a szervezet
alapítóin, működtetőin, valamint azok rokonain és barátain kívül bárki
is nekik töltse ki az adóbevallásához csatolt rendelkezési nyomtatványt
az 1 %-ról.
Megoldással kecsegtet a kormány és a parlament tavaly nyáron hozott
Nemzeti Civil Alapprogram törvénye, amely – hírek szerint – idén 6
milliárdot osztana szét a civil szervezetek között, s többek között
működési feltételekre. Ez ugyanis a legnehezebb az egész civil szervezetesdiben:
a működési feltételeket biztosítani. Mert programra sokfelé lehet
pályázni, s ha az embernek elég fantáziája, kitartása, türelme és
ideje van, akkor előfordul, hogy nyer is. Jó példa erre a címoldalon
olvasható, látható elegáns amerikai logó, ami azt tanúsítja, hogy
tavaly szeptemberben egy programunkkal pályázatot nyertünk az Amerikai
Nagykövetség Small Grants Program pályázatán. Aki valaha is belelátott
valami ilyesmibe, az körülbelül el tudja képzelni, mennyit kellett
ezért dolgozni (a fenti esetben ráadásul mindent angol nyelven kellett
beadni). Mégis nagy hálával és tisztelettel gondolunk a pályázat kiíróira
és a pénz odaítélőire, hiszen nélkülük már talán nem is léteznénk...
Felvetődik a kérdés: miért csinálják mégis a civil szervezetek azt,
amit csinálnak. Jó kérdés. Nincs is rá más válasz, mint ez az újság,
amit éppen olvas, Kedves Olvasónk! Na meg az a sok, kerületi, budapesti
és országos civil szervezet, amelyik működik, s amelyek közül sokat
ismerhet is, hiszen jelen vannak, ha baj van, ha segíteni, menteni,
ápolni, a bajra figyelmeztetni kell, meg akkor is, ha a természetben,
a művészetben, emberi társaságban szeretne értelmesen kikapcsolódni...
Számuk végeláthatatlan. Szerencsére.
A sok szöveg helyett hát ideírjuk inkább az adószámunkat. Ha nincs
más, fontosabb, hasznosabb civil szervezet a közelében, vagy barátai,
rokonai, ismerősei, munkatársai nem rendelkeznek az 1 %-ukról, mert
vagy nem tartják fontosnak, vagy rossz a véleményük a civil szervezetekről,
vagy nem tudják, kinek kedvezzenek, segítsen nekik, adja meg a mi
adószámunkat! Előre is köszönjük, hogy fáradoznak.
Ne felejtsék el, hogy az adóbevallásuk mellett található másik nyomtatványon
az egyházak javára rendelkezhetnek adójuk másik 1 %-áról. Ne hagyják
ki, gondoljanak arra, milyen sok egyházi szervezet gondoskodik a hajléktalanokról,
a fogyatékkal élőkről, a szenvedélybetegekről, a magányosokról, a
boldogtalanokról... Mi lenne világunkból, ha ők nem lennének és nem
tennék, amit tesznek?
Végezetül most már tényleg itt az adószámunk:
Toronyhír Újpalotai Média Alapítvány 19702322-1-42
Köszönjük, hogy végigolvasták!
Báthory Erzsi
felelős szerkesztő
az alapítvány kuratóriumának elnöke
Fel
Kezdő oldal
Tisztelt Adományozó!
Tisztelettel kérem Önt, hogy támogassa személyi jövedelem
adójának 1%-ával az idősek méltó ellátásában évek óta tevékenykedő
alapítványunkat!
Békés gondtalan Öregkorért
És Életért Alapítvány
Adószám: 18155765-1-42
Tel: 414-3377
A hatalomról
Úgy látszik, az emberi természet nem bírja el a hatalmat.
- Legalább a történelem azt bizonyítja, hogy nemzetek azon arányban,
amelyben az uralkodás az ő kezeikbe megy át, az absolut fejedelmek
minden hibáit felveszik. - Megvetve a jó tanácsokat, csak hízelgőket
tűrve magok körül s elkapatva saját mindenhatóságuk érzete által,
hatalmuk végre, mint minden hatalom, a vele elkövetett visszaélések
következtében megtörik.
Báró Eötvös József: Gondolatok
Budapest, 1894, kiadja Ráth Mór
Fel
Kezdő oldal
Gondolatok
kerületünkről
a "Rákospalota Rehabilitációs Tanulmány Terv" -hez kapcsolódva
Közel 45 éve élek a kerületben, néhány éves megszakítástól
eltekintve.
Gyermekkorom emlékei az úgynevezett Széchényi telephez kötődnek, hiszen
az "orosz kórház"-zal szemben laktunk. Majd átköltözünk
régi Palotára, és a továbbiakban a Bocskai utcában, majd az Eötvös
utcában laktam (egy hatéves éves miskolci kitérőtől eltekintve).
Emlékeimben él, hogy az utcákon még lehetett tollaslabdázni, és focizni
is, működött a Székelykert, és vasárnap délutánonként a közeli cukrászdába
jártunk fagylaltozni, vagy télen gesztenyepürézni. Járt még a 65-ös
és a 67-es villamos, és Budára át lehetett menni egy villamossal.
(Talán ennyi személyes visszatekintés elfogadható az olvasó számára.)
A címben említett Rehabilitációs Tanulmány Terv a
kerület egy részével, Rákospalotával foglalkozik. Már a tartalomjegyzék
olvasása során súlyos hiányérzete támadhat az embernek, hiszen még
egy rövidke fejezet sem foglalkozik a kerület egészével, holott a
problémák nagy része éppen a szétszakítottságot tovább fokozó fejlesztésekben
keresendő.
Miért nem keresik a megoldást arra, hogy Újpalota, Rákospalota és
Pestújhely lehetőségeit a kerület polgárai egyformán élvezhessék?
A XV. kerület egyetlen mozijába ma a kerület egyes részeiből két busszal
lehet eljutni (mindkettő ritkán jár), sportolásra alkalmas zöldterület,
illetve a lakosság számára használható sportpálya pedig szinte nincs
is. A 85 ezer fős városban nincs egy megfelelő uszoda vagy strand.
De sajnos nem látjuk annak sem nyomát, hogy a kapcsolat Újpest felé
bővülne, és legalább a bőségesebb újpesti szabadidő és egészségügyi
ellátást megfelelően használhatnák a palotai lakosok. Sőt együttműködés
még a szemétégető ügyében sem jött létre, pedig az Palota szempontjából
máig meghatározó szennyező forrás, és egészségkárosító létesítmény.
Az Önkormányzat őröl a napi taposómalomban, és segélyek
osztásával próbálja stabilizálni helyzetét. (A kerületi lakosok közül
2000-ben 17.840 fő kapott valamilyen önkormányzat által adott segélyt!)
Bevételeit pedig a meglevő zöldterületeinek piacra dobásával próbálja
növelni.
 A
taposómalom részeként eddig több tucat szabályozási tervet készíttetett
(tudomásom szerint több mint 40-et) mégis vannak olyan frekventált
területek, ahol jelenleg nincs érvényes szabályozás. (Összehasonlításképpen:
Újpesten, a kialakult jellegzetes területekhez alkalmazkodóan csupán
4 szabályozási terv készült, és az minden szempontból lefedi a kerületet,
ugyanakkor megfelelő jogi keretet is ad a fejlesztésekhez.) A hiányos
szabályozás, és a jelenlegi mulasztásos törvénysértésnek köszönhetően
épülhetnek be 65%-os beépítettséggel korábbi családi házas telkek
(pl. az Eötvös utcában).
Mégis a több tucat szabályozási terv ellenére azt kell látnunk, hogy
koncepciótlan kapkodás folyik.
Nem látunk jövőképet, de még azt sem láthatjuk, hogy az önkormányzati
vezetők ennek hiányát éreznék. Mintha éppen megfelelne nekik ez az
ad-hoc döntéssorozat, hátha így kedvükre űzhetik pozició- és pénzszerző
személyes harcaikat.
Az Önkormányzat épülete és az azt körülölelő terület erre a legszebb
példa. A Hubay tér felőli főbejárat zárt (a lakosok pedig tolonganak
a Bocskai utca sarkán, a szűk járdán, méltatlan körülmények között).
A tér maga csupán egy gyalogos járdasziget szerepét tölti be a gyorsforgalmi
út-szerűen működő csomópontban, vágtázó buszok és autófolyam között.
A térfal ( vagyis az itt található és jelenleg is épülő épületek)
pedig az arctalan, ámde pénzhajhász befektetési építkezés mintapéldája.
A körfolyosós (gangos) szoba-konyhás lakásokat tartalmazó házak csak
annyiban különböznek XIX. századi elődeiktől, hogy itt nincsenek folyosói
közös WC-k, de nincsenek rangosabb, elegánsabb lakások sem. Arra viszont
- sajnos - kiváló példát mutatnak, hogy egy rossz döntés milyen következményeket
jelent a környezetre nézve. A közvetlen környezet rémálom a gyalogosnak,
a szintkülönbségeknek és a teljesen funkciótlan járda- szétválasztásnak
köszönhetően. (Ez ráadásul ellentmond még az Építési Törvénynek is.)
A tágabb környezetben pedig, a Bocskai utca és az Eötvös utca környékén
megjelentek a meglehetősen erőszakos ingatlanfelvásárlók, akik továbi
lehetőséget szimatoltak a törvényi szabályozás hiánya miatt. (Egyik
közeli szomszédunk életét éppen az keseríti, hogy a családi házas
telke mellett olyan több épületből álló társasházak fognak felépülni,
amik a telek teljes területét befedő mélygarázsokon létesülnek majd
a tervek szerint. A 11 m széles telekre egy 8-12 lakásos társasház
is felépíthető, a hozzá tartozó használati változás elképzelését (gépkocsi,
zaj, stb.) az olvasóra bízom. A befektető bizony kíméletlenül és szinte
fenyegetően lép fel minden szomszéddal szemben.
Ugyanakkor emlékeztetni szeretnék mindenkit (az Önkormányzat képviselőit
is) arra a több évtizedre, amikor nagy területeken volt építési tilalom,
ami teljes mértékben megakasztotta a szerves és természetes fejlődést.
Most lehet persze ostorozni a málló vakolatú családi házakat, és kecsegtetni
az új lakásberuházásokkal.
Nagyon lesújtó véleményem van erről a gondolkodásról. Amit most elrontanak,
abból már többet jó nem lehet, és ezt megtapasztalhattuk az elmúlt
évtizedben is.
Ahol a sportpályán benzinkút épült, ott már többet sportpálya nem
lesz. Ami zöldterület beépült, abból már pihenőpark nem lesz. Ahol
a családi házak között megjelentek a mélygarázsos bérházak, az egy
olyan folyamatot indít el, ami a zöldövezetet teljesen megszünteti.
Különösen veszélyes az az Önkormányzati elképzelés, hogy Palotán a
még szórványban megtalálható közterületi zöldterületeket lakótelekké
nyilvánítanák, és sorban megszűnnének a jövőben a parkok lehetőségei
is.
Arcátlannak tartom, hogy a lakosokat azzal győzködik, hogy ezek úgyis
elhanyagolt területek. Ez ugyanis nem a környékbeli népesség hibája.
Persze egy-egy park eltűnése először nem kelt gyanút, ámde mint tudjuk
a város utcák és terek sorolásából adódik. Az ideális például az,
ha néhány kereszteződésenként kialakulna egy-egy tér, ami a családi
házas területre jellemző térfalat kibővíti, és lehetőséget ad a találkozásokra
is. Akármennyire is próbálják sulykolni, hogy csak cigiző tinédzserek
látogatják ezeket a tereket. Mégha így lenne, akkor is szükség van
ezekre a terekre, hiszen a tinédzserek használják megfelelően. Szocális
és társas kapcsolatok fejlesztésére.
Az Önkormányzat ugyanakkor sokszor hangsúlyozza azt,
hogy Palota zöldterület, és vonzó a lakásépíttetők számára. Sajnos
azonban ennek a zöldövezetnek nem a védelme vagy fejlesztése folyik,
hanem éppen ellenkezőleg, a teljes megsemmisítés felé száguldunk szinte
megállíthatatlanul.
Erre a zöldövezetre ugyanis jelenleg az a jellemző, hogy a lakótelkeken
sokszor valóban tekintélyes fa- és cserjeállomány van, amit kiegészít
a néhány utcában jellemző fasor. Csakhogy a maffia-módszerekkel terjeszkedő
befektetők azt adják el, hogy a szomszéd kertje zöld, hiszen nem tekinthető
teljes értékű zöldtetőnek a mélygarázsok feletti 20-50 cm vastagságú
földtömegbe ültetett gyep vagy tujasor. Igy a lakótelkek értékes növényzete
a gyors megsemmisülés felé halad, az utcai fák pedig az építkezések
során tűnnek el.
A zöldövezethez érett lombos fák kellenek, éppen olyanok, amiket a
kerületi polgárok ültetettek 30 éve.
 A
zöldövezeti jelleghez tartozna az is, hogy a járdákon lehetne közlekedni,
így akár gyalogosan is el lehessen érni a közszolgáltatásokat. A tömegközlekedés
jelenlegi fejletlensége és kényelmetlen járművei miatt ugyanis a legtöbb
ember inkább sétálna vagy gyalogolna 2-3 megállónyit, ha a járda állapota
megfelelő lenne, és ingergazdag környezetben, szociális kapcsolatokat
is szerezve lehetne közlekedni. Ez az egyik legolcsóbb és legkevésbé
környezetszennyező tömegközlekedési mód, melyet még az idősek vagy
kerekesszékesek is szívesebben használnak, mint a buszokat.
A másik a kerékpáros közlekedés lehet. Hol lenne alkalmasabb kerékpárral
bővíteni a BKV-t, ha nem itt? Sík terep, viszonylag jó levegő. Persze
ehhez arra is szükség lenne, hogy akik a közlekedést szervezik tovább
lássanak, mint a gépkocsik sebességmutatója. További haszna a kerékpáros
infrastruktúrának, hogy ezek alkalmasak a babakocsis vagy kerekesszékes,
vagy akár a rollerozók számára is.
Európai tapasztalat szerint megfelelő körülmények esetén a kerékpáros
közlekedés 6-8 km távolságon belül hatásosan kiváltja a személygépkocsit.
Érdekes módon a skandináv országok esetében ez a jellemző kiváltási
távolság nagyobb. Dán és svéd statisztikák szerint a 15 km-t is eléri.
Ráadásul Svédországban télen sífutók is használják a kerékpáros utakat
munkába vagy iskolába járásra is.
(Na persze a kerékpáros nem fogyaszt üzemanyagot, így az állami ÁFA-bevételek
csökkennének. Vagyis a gyalogos és kerékpáros közlekedés akadályozásának
egyszerű pénzügyi háttere van.)
Ezek voltak az első gondolataim a címben említett
Terv-vel kapcsolatban. Azt vártam hogy legalább néhány kérdésre választ
és javaslatot is kapunk benne. Sajnos azonban a nem teljes lelet-ismertetésnél
több, vagyis igazi Terv nem található a mintegy 70 oldalnyi anyagban.
Mégis úgy gondolom, hogy jó lenne vita-alapként közreadni ezt a Terv-et,
hogy a kerületi polgárok is kifejthessék véleményüket, és ne csak
egy lakossági fórumon lehessen egyes részleteivel megismerkedni. Remélem
lesz rá lehetőség.
Novák Ágnes
kerületi lakos
Okleveles építészmérnök, egyetemi adjunktus
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Magyar Iparművészeti Egyetem
Fel
Kezdő oldal
A nép szava
Isten szava
Meghívtak, meghallgattak, leszavaztak
Azt gondoltuk volna, hogy ha három-négy évente egy
alkalommal a kerületi önkormányzat képviselő testülete és a civil
lakosság aktívabb részének képviseletében a civil szervezetek szószólói
összegyűlnek, akkor a civilek szava számít is valamit.
Most összejöttünk egy rendkívüli képviselő testületi ülés keretében
megvitatni az önkormányzati Civil Stratégia tervét, valamint a civil
szervezetek támogatásáról szóló rendelet-tervezetet - jelenleg mindkettő
egyedülállónak számít az egész országban. Egyetlen volt a napirendi
pont is eme rendkívüli ülésen: a fent jelzett két tervezet. Egyenrangú
félnek hittük magunkat, mint akik a RÓLUK szóló stratégiát és rendeletet
véleményezik, s érveik azonos súllyal esnek latba a képviselőkével.
Mivel hogy – hittük és hisszük – mi választottuk az önkormányzati
képviselőket, s nem a képviselők választottak minket.
Mint kiderült, végig naiv hiedelmekben leledzettünk. Kezdet kezdetén
tájékoztatót kaptunk Hajdu László polgármester úrtól, hogy az Önkormányzat
Szervezeti és Működési Szabályzata értelmében a lakosság részéről
történő hozzászólásokat egyenként kell megszavaztatni a képviselő
testülettel, amit vagy megszavaznak, vagy sem. Jelen esetben – mondta
polgármester úr, - kivételt tett a képviselő testület – lévén a fenti
téma egyetlen napirendi pontja a rendkívüli ülésnek -, s így az előzetesen,
írásban hozzászólásra jelentkezett hét civil állampolgár hozzászólásának
engedélyezését egyben szavazzák meg. Így történt. Igaz, szintén a
Szervezeti és Működési Szabályzatra való hivatkozással – valószínűleg
a csapongó civil gondolatok szerteszállongásának megakadályozása végett
– a civil hozzászólók három percet, míg a képviselők öt percet kaptak
véleményük kifejtésére. (Azt hittük eddig, már csak Orwell Állatfarmjában
érvényes a szlogen, hogy ti. „minden állat egyenlő, de vannak akik
egyenlőbbek”.)
 A
civilek ezt tudomásul is vették, ha a képviselő testület törvénynek
tekinthető Szervezeti és Működési Szabályzata ezt írja elő. Ettől
kezdve kb. három és fél órán keresztül (az ülés megkezdése előtti
egyórás egyeztetéssel együtt) aktívan részt vettünk a véleménycserében:
hol egy képviselő (5 perc), hol egy civil (3 perc) szólt. A vélemények
elmondása után Pálinszki alpolgármester úr figyelmeztető szavaitól
döbbentek rá a civilek, hogy a Szervezeti és Működési Szabályzat nem
ad lehetőséget a civil vélemények képviselőtestület általi megmérettetésére,
csak akkor, ha a polgármester úr „befogadja” - magáévá teszi az adott
véleményt -, s javasolja elfogadását a képviselő testületnek (amitől
az még leszavazható). Amúgy az ülés kezdete előtt kapták meg a rendelet-tervezet
végletes szövegét mind a képviselők, mind a civilek. Polgármester
úr egyetlen civil módosítást, a Polgári Érdekképviseleti Egyesület
által előterjesztett véleményt, a 6 fős civil kollégium 10 főre növelését
fogadta „be”. Ezt a testület meg is szavazta.
Kár, hogy polgármester úr a Szervezeti és Működési Szabályzat vonatkozó
részének (ti. a lakossági hozzászólások 3 perces időtartamának) ismertetésén
túl nem közölte a civilekkel ez utóbbi feltételt, hogy ti. véleményük
csak a polgármesteri „befogadás” után ér annyit, hogy szavazzanak
is róla a képviselők.
Ha ezt tudjuk, talán úgy döntünk, hogy egyáltalán nem zavarjuk a képviselő
testület egymás között igen élénk, változatos és érzelemgazdag összejövetelét.
A hét civil hozzászóló valójában lényegi átalakítást magán a rendeleten
nem javasolt, viszont a Civil Stratégiát illetően nagyon is kifogásolta,
hogy a civilek azt meg sem vitathatták, mert csak az ülés előtt pár
nappal kapták kézhez. Ezért kérték határozottan a téma elhalasztását.
Ezt a képviselő testület nagy többséggel leszavazta, majd utána nagy
többséggel megszavazta a civilek által nem támogatott Civil Stratégiát.
Tanulságos összejövetel volt.
Kerületünk önkormányzatának van egy elfogadott Civil Stratégiája,
amit mindössze csak a civilek nem vitathattak meg, s nem mondhatták
el testület előtt a véleményüket róla - hogy urambocsá' a konszenzust
ne is említsem.
(Munkatársunktól)
Fel
Kezdő oldal
A kötött
pályás közlekedés
előnybe részesítése
A kötött pálya kifejezés alatt a sínen haladó járműveket
kell érteni, a villamost, a HÉV-et és az elővárosi vasutat. Legfőbb
előnyük, hogy a sínen haladó jármű sebessége független a dugóktól,
a jól elválasztott pálya biztosítja ez egyenletes haladást. Gondoljunk
a Nagy körúton és a Hungária körúton araszoló gépkocsikra és eközben
a síneken vidáman robogó 6-os, 4-es és 1-es villamosra.
 Vajon
miért nem jár a 44-es villamos a Thököly úton, miközben van sin és
van felső vezeték? Azt mondják, hogy kell a hely az autóknak és a
buszoknak, ha járna a villamos mindössze egy sáv, maradna az autóknak.
Ez igaz, de a villamosok sokkal több utast képesek szállítani, mint
a gépkocsik és az autóbuszok együttvéve, miközben nem szennyezik a
környezetet. Fellélegezne a Thököly út környéke.
Rendbe kellene hozni a meglévő pályát, és meg kéne hosszabbítani a
vonalat Újpalotáig. A lakótelepről autóbusszal rá kéne hordani az
utasokat a villamosra, amelyek bevinnék őket a Keleti pályaudvarhoz,
a metróhoz, a trolihoz. Biztos vagyok benne, hogy egyre többen választanák
a kiszámítható villamost, ha közlekedne.
Hasonló érveket lehet felhozni a 67-es villamos felélesztése mellett.
Nem szabad, hogy a 4-es metró távoli ígérete elaltasson minket. Döntés
egyelőre a Kelenföld - Keleti pályaudvar közti szakaszról van, aztán
jön a Bosnyák tér, és mire Újpalotára ér a metró, a most felújított
villamos-szakasz újabb felújításra szorul… És eközben a gépkocsik
száma napról napra nő.
Ami biztos: dönteni kellene a villamos sínek ügyében,
vagy fel kell újítani, vagy fel kell szedni, mert így mérhetetlen
kárt okoznak a buszok és személygépkocsik futóművében.
A buszsávok kijelölése
Ahol nincs lehetőség kötött pálya létesítésére, vagy
nem gazdaságos, ott a buszsáv kijelölése célszerű. Ezeken a szigorúan
ellenőrzött sávokon a nagy tömegeket szállító autóbuszok zavartalanul
haladhatnak. A Rákóczi úton kamerák ellenőrzik a buszsávok használatát.
Tovább kellene vinni a védett sávokat a Thököly úton egészen a Bosnyák
térig.
Katona Kálmán
A szerkesztőség megjegyzése:
 Tudjuk,
hogy a kerületi vezetés nem tud új járatokat indítani vagy más költséges
módon megoldani az újpalotaiak mindennapos fárasztó maceráit a közlekedésben,
amint az un. alvó lakótelepről sok ezrek bejutnak a „városba” munkahelyükre.
De harcolhat, tehet határozott lépéseket az érintett szomszéd kerületekkel
együtt azért, hogy a buszsávok védettek legyenek a Thököly úton a
Bosnyák térig (onnan kezdődnek ugyanis a buszok állandó araszolgatásai
a dugók miatt egészen a Hungária kereszteződésig), valamint a szakember
tanácsai szerint a 44-es és a 67-es villamos „felélesztéséért”.
Ha ez az apátiába süllyedt – a közlekedést illetően is magára maradt/hagyott
- lakosság nem mérgelődik, zsörtölődik, telefonál állandóan, akkor
választott vezetőinek nem is kell tennie érte, érdekében semmit?!
be
Fel
Kezdő oldal
Még egyszer a számlákról – részletes
magyarázattal és példákkal
(Készítsünk papírt, ceruzát, számolni fogunk!)
 A
Toronyhír legutóbbi számában közölt írásomban elsősorban azt részleteztem,
hogy mi lehet az oka annak, ha egyes lakásokban hidegebb van, mint
más lakásokban. Most – mint számos újpalotai lakás fűtési megbízottja
– a számlákkal kapcsolatos (nem kevés panasz, bejelentés tapasztalatai
alapján) részletkérdésekben mélyednénk el egy kicsit.
Abban a sorrendben elemezném a felvetéseket, ahogy hozzám eljutnak,
nálam megjelennek.
Az első jelzés: például 27 ezer forintos a „fűtési
számla”. Nagyon magas! Mit rontott el a hődíj- felosztást végző fűtési
megbízott?
A konkrét számlát elemezve megállapítható, hogy díjbeszedő
számláról van szó. Mit tartalmaz a díjbeszedő számla? A gáz átalány-díját,
ami nem jelentős összeg, a vízfogyasztás számláját (hidegvíz-melegvíz
vízdíját), a csatornadíjat. Ez az összeg normális fogyasztás mellett
5-10 ezer forint közötti összeg havonta. Maga a Főtáv-számla három
tételből áll. Első az alapdíj. Ennél a tételnél nincs sok tisztázni
való, hiszen a lakás légköbmétere szorozva 33,53-dal + ÁFA, ez adja
a havi alapdíjat, mely lakás nagyságától függően 4-7 ezer forint között
van havonta. (Ezt az összeget két dolog befolyásolhatja még, de ez
a távfűtött lakások elenyésző hányadára jellemző. Először az, hogy
ahol a ház fűtési rendszerét korszerűsítették, a szolgáltató 5 %-os
alapdíjkedvezményt ad. Másodszor a kapcsolt hőközpontos épületeknél,
ahol a Főtáv a melegvíz-vízfogyasztás díjfizetője, ott a mellékvízmérő
óra nélküli lakás tulajdonosa a magasabb alapdíj, azaz 47,28 Ft +ÁFA
összeggel fizeti meg a melegvíz vízdíját. Nem a vízmelegítési hődíjat,
mert az külön van elszámolva.)
Ha a Díjbeszedő számla végösszegéből levonjuk a gázátalány
díjat, a vízdíjat, a csatornadíjat, távfűtési alapdíjat, megkapjuk
azt az összeget, amit hődíjnak nevezünk, és ami a fűtési, valamint
vízmelegítési hőfogyasztásból tevődik össze. A fenti példánál maradva
ez az összeg 15-20 ezer forint körüli összeg, mely összeg pontos megállapításában
a fűtési megbízottnak tényleges szerepe van.
Az összeg lakásra vetített pontos nagyságát három tényező határozza
meg:
• A lakás légtérfogata
• A lakás egy havi melegvíz-fogyasztása
• Az épület hőfogyasztása.
Mielőtt a fűtési hődíj, és a vízmelegítési hődíj
konkrét számítási módszerére térnék át, fontos szót ejteni a hőközpontban
mért fogyasztott hőmennyiség fűtési és vízmelegítési hőfogyasztásra
történő felosztásáról.
Mint közismert, a hőközpontokban nincs külön fűtési és vízmelegítési
hőfogyasztás mérés. A mérés egy helyen történik, az épületnek egy
hőfogyasztása van. A Távhő Törvény a külön mérést nem tette kötelezővé,
kialakítása rendkívül költséges lenne. Civil szervezetek célul tűzték
ki a törvény ilyen szempontból történő megváltoztatását is. A hőfelosztás
azonban a jelenlegi szabályozás szerint is végezhető korrekt módon.
Téli felosztáshoz a nyári bázisadatok számba vétele
szükséges.
Meghatározó adatok: a nyári egyhavi hőfogyasztás, azaz
- nyári, egyhavi, hőközpontban mért melegvízfogyasztás,
- a lakások bevallott, számított egyhavi melegvízfogyasztása.
 Ha
például a három nyári hónapban (június, július, augusztus) az épület
elfogyaszt 4500m³ melegvizet (havi 1500), és felhasznál a vízmelegítéshez
870 Gj hőmennyiséget, (havi 290) akkor egy m³ víz fajlagos hőfelvétele
0,1933 Gj. Ha ennek az épületnek a mellékmérős bevallott fogyasztása
(melyben benne van a leadott mellékmérők számított havi fogyasztása,
a vízóra nélküli lakások közgyűlés által jóváhagyott havi fogyasztása,
a vízóra állás leadását elmulasztott fogyasztók előző havi fogyasztása,
és a pontatlanul bevallók felosztó rendszerre gyakorolt negatív hatása)
1300 m³, akkor a hődíj-felosztás egy m³-re jutó hőmennyisége 0,2230
Gj.
Azt gondolom, és ezt végső soron a gyakorlat is igazolja, hogy a nyári
vízmelegítési hőfelosztással, illetve hődíjjal abban az esetben van
probléma, ha kevés a bevallott mennyiség és sok a fogyasztás, mert
kirívó esetben 500 Ft is lehet egy m³ víz melegítési díja.
A fenti fajlagos vízmelegítési díjszámolást azért
tartottam szükségesnek levezetni, mert ez az alapja a téli hőfogyasztás
felosztásának vízmelegítési, és fűtési hődíjra.
Hogyan történik a téli hőfogyasztás felosztása fűtési
és vízmelegítése hőre
A felosztás elvégzéséhez szükséges mért és számított
adatok:
• Mért: a hőközpontban a hőmennyiség-fogyasztás
pl. 2800 Gj.
• Mért: a hőközpontban a fogyasztott melegvíz mennyisége pl. 1400
m³
• Számítani kell a vízmelegítéshez felhasznált hőfogyasztását.
A téli fajlagos vízmelegítés a nyári érték + 15%-al
megemelt értéke. Az adott fenti példánál maradva, ahol a nyári fajlagos
tényező 0,1933, ehhez hozzáadjuk a 15 %-ot, akkor a téli fajlagos
mutató 0,2222. Az adott hónapban 1400 m³ melegvizet fogyasztott az
épület, ebben az esetben a vízmelegítési hőfelhasznállás 1400x0,2222=311,08
Gj.
Ezzel a számítással eljutottuk a hőfogyasztás épület szintjén
történő felosztására, miszerint a vízmelegítési hőfelhasználás 311,08
Gj, a fűtési hőfelhasználás 2800-311,08=2488,92 Gj.
A következő lépés az épület által vízmelegítésre és fűtésre elfogyasztott
hő mennyiségének lakásokra történő felosztása.
Kezdjük a fűtési hőfogyasztás felosztásával, mert költség tekintetében
ez a meghatározóbb, másrészt, ezzel van - mármint elszámolásbeli és
nem forint kihatás szempontjából – a kevesebb probléma. Talán azért
is, mert a számlán szerepel a lakás légtérfogata. Az épületrész –
ami alatt a lakást kell érteni- hőfogyasztásának megállapítása „a
szorzóval” történik.
Hogyan történik a lakás fűtési hődíjának megállapítása
A számításhoz szükséges adatok:
• A lakás légtérfogata pl. 176 m³
• Az épület díjfizetői légtérfogata pl. 50723 m³.
A lakás lm³-ét elosztjuk az épület lm³-vel és megszorozzuk
100-al, 176/50723x100=0,3470.
A lakás – épületrész – fűtési hődíj-szorzója mindaddig változatlan,
amíg új fogyasztó, például egy szárító-helyiség bérbeadás folytán,
nem kerül be a díjfizető rendszerbe.
Ami viszont mindig változik, az az épület egyhavi fogyasztott fűtési
hőmennyísége. Ezáltal változik a lakás fűtési hődíja is.
Hogyan? Számítsuk ki közösen!
• Ha a lakás fűtési hődíj szorzója 0,3470,
• Ha az épület fűtési hőfogyasztása 2488,92,
akkor a lakás hőfogyasztása a fenti két adat szorzata,
és osztva 100-al, vagyis (0,3470x2488,92) 8,63 Gj.
A példa szerinti lakás fűtési hődíja, a fogyasztott Gj szorozva a
hőmennyiség egységárával + 2004-ben 15% ÁFA adja a fizetendő összeget.
Az összeg 8,63 Gj x (1366 Ft + 205 Ft ÁFA)= 13.558,-Ft.
A fenti számítás ellenőrzését minden lakástulajdonos elvégezheti,
mert a számlán szerepel az épület fűtési hőfogyasztása, a lakás légtérfogata,
a lakás hő-szorzója, és a mindenkori hatályos egységár, valamit az
ÁFA kulcs.
Hogyan történik a lakás vízmelegítési hődíjának
megállapítása
Abból kel kiindulni, hogy a hőközpontban mért hőfogyasztást,
az előző részben leírt számítási módszerrel felosztottuk fűtési és
vízmelegítési hőmennyiségre, tehát a melegítéshez felhasznált hő adott,
példánk esetében 311,08 Gj. A továbbiakban azt kell tisztázni, hogy
mennyi jut a konkrét lakásra, vagyis a következő lépés az épületrészre
jutó szorzó tényező számítása.
A számításhoz szükséges adatok:
• A lakás egyhavi melegvíz fogyasztása, s ez a
példa kedvéért legyen egy átlagosnak tekinthető mennyiség, mondjuk
3 m³
• A lakások összesített bevallott melegvíz-fogyasztása, a bevezető
részben vázolt részletezésből következően példánk esetében ez 1300
m³.
• Felosztandó hőmennyiség: 311,08 Gj.
A vízmelegítési felosztás: a lakás vízm³-re osztva
az épület bevallott vízfogyasztásával szorozva százzal adja a szorzót.
Példánknál 3 m³/1300 m³x 100= 0,2307.
Az adott lakásra jutó vízmelegítési hőmennyiség,
az épület vízmelegítési hője szorozva a lakás szorzójával és osztva
100-al. Példánknál: 311,08 x 0,2307/100 =0,7178 Gj.
A lakásra jutó vízmelegítési hődíj: a 0,7178 Gj.
szorozva a hőmennyiség egységárával, bruttó 1.571,- Ft-al, egyenlő
1128 Ft. Egy m³ vízmelegítési téli hődíja 376,-Ft.
El kell, hogy mondjam: a vízmelegítési hődíj-számítással
kapcsolatban több reklamációs bejelentést kapok. Az egyes eseteket
vizsgálva ennek több oka van.
-
Első, hogy a számítás módszerét nem ismerők,
vagy annak összetettségét el nem fogadók, misztifikálásnak nevezik
az elszámolást, meglehet nehezen követhető, de az elszámolás levezetésével
talán érthetőbb, és elfogadhatóbbá válik.
-
Második, hogy a ház bevallott vízfogyasztása
hiányosságokat takar. Az elfogyasztott és be nem vallott vízfogyasztás
károsítja a többi díjfizetőt, mert annak arányában növeli az egy
m³-re jutó hőmennyiséget, de károsítja a társasházi, és a lakásszövetkezeti
közösséget, mert a nem bevallott vízfogyasztást a ház finanszírozza.
Ezért a közösség vezetésének többszörös érdeke fűződik a mellékvízmérő
órák fogyasztásának korrekt ellenőrzéséhez, és az adatok nyilvántartásához.
-
Harmadik, hogy az egyes díjfizetők nem tudják
ellenőrizni az épület bevallott, és a hőközpontban mért melegvíz
fogyasztását. Ezeket a fogyasztási adatokat, mint fűtési megbízott
havonta ellenőrzöm, nyilvántartom az általam ellátott házaknál.
Az adatokat a ház vezetése részére rendszeresen átadom, illetve
akik személyesen megkeresnek, azok részére tájékoztatásként megadom.
Ezek nem titkos adatok, csak nyilvánosságra hozataluk nincs még
kitalálva.
-
Negyedik, hogy a díjbeszedő számlán nem szerepel
a lakás egyhavi fogyasztott melegvíz m³-e. A szolgáltató a Törvény
értelmében hőmennyiséget ad el a fogyasztói közösségnek, az elfogyasztott
hő lakásokra történő felosztása a fűtési megbízott feladata. A
Főtáv nem is tud, nem is akar, nincs is érdekében a számlán történő,
számára közömbös adatokat közölni. Ez az adatközlés az érdeklődők
részére megmarad a fűtési megbízott nem éppen a leghálásabb feladataként.
Azt gondolom, hogy tájékoztatásommal talán hozzájárulok
a téma részletesebb megértéséhez. Lehet, hogy a számlázás részletes
levezetése túl általános iskolai módszer, de ha megnyugvást hoz azok
számára, akik a számlázás misztifikálását emlegetik, akkor nem felesleges.
Bizonyára akadnak olyanok is, akik ha olvassák ezt az írást, további
kérdéseket tesznek fel a leírtakkal, vagy a le-nem-írtakkal kapcsolatban,
de a témával mégis összefüggésben. Elgondolásom szerint ennek a két
írásnak a megjelenését követően a felvetődő kérdésekre térnék ki,
és szívesen osztanám meg ismereteimet a kérdezőkkel. A Toronyhír e-mail
címén várjuk kérdéseiket: info@toronyhir.hu
Gugyella János
SZÖVTÁRS EGYESÜLET
fűtési megbízott
Fel
Kezdő oldal
|
