Játszótér
Egy
kismama naplója (Kata és Peti)
Az
újpalotai gyerekek mesélnek...
Két
keréken - Milyen egy jó bicikli?
Egy kismama naplója
(Kata és Peti)
Az ünnepek
Hát nem sok minden lett abból az elképzelésemből,
hogy karácsonyra készülődvén majd meghitten díszeket készítünk,
beszélgetünk, együtt sütünk-főzünk….
 Életem
párja továbbra is a számítógép rabja, mindig talál egy új játékprogramot,
ami a gép elé kötözi hosszú órákra. Én már többször mondtam Neki,
hogy a hátából már profi vagyok, de néha előlről is szeretném látni.
Általában így beszélgetünk, már amennyit beszélgetünk...
Szerencsére a férfipalánta aktívan részt vett a konyhai sütés -főzésben.
Anyukám mint már régebben írtam, nagyon ért Petihez. Na, itt nem
a klasszikus nagymama - modellre kell gondolni, ami szerint a nagyi
mesét olvas, kötöget (bár most köt Annának egy gyönyörű fehér takarót).
Hanem ha például szilvás gombócot főz, akkor nem küldi be a gyereket,
hogy most nem ér rá, hanem a nyakába köt egy konyharuhát, a székre
állítja a pult sarkához, hogy le ne essen, és együtt csinálják a
gombócot. Peti azóta ha gyúródeszkát lát a kezemben, közli: „Petike
is gombóc” – magyarul: Ő is jön gombócot gyártani. Aztán szerencsétlen
pogácsa, vaniliás kifli, bejgli kénytelen gombóc formájú lenni,
ha tetszik, ha nem.
Peti ajándéka
Petitől nagy ajándékot kaptunk karácsonyra : szobatiszta
lett !
Ebben az az érdekes, soha nem csináltuk a „klasszikus” módszereket,
miszerint ráültettük volna a bilire, rajta ült volna fél órát, és
akkor büszkén meséltük volna boldog- boldogtalannak: bilizik a gyerek!!!
Nyáron volt néhány eredménytelen próbálkozásom, hogy pelus nélkül
vittem le, de eredményt cseppet sem hozott.
Az esemény a következőképpen zajlott le. Anya kisdolgát végzi, természetesen
nyitott ajtónál, mert amióta a Fiatalember helyzetváltoztatásra
képes, nem lehet ajtót csukni előtte. Szóval közli velem: „Petike
is”. Hát ástam, ástam, mire végre megtaláltam a gyerek vécé ülőkét,
amit poénból kaptunk jó egy éve Anyutól. Peti ráült, kérte az újságot,
és sikerrel járt. Rohantam a fényképezőgépért, a szomszédért (Apa
nem volt  itthon),
mondom: legyen tanú, ilyen úgysem fordul elő többet. Aztán innen
kezdve „kaka” felkiáltással minden alkalommal közölte, hogy Ő bizony
vécére menne. Ez két hete volt, azóta egyetlen egyszer sem történt
„baleset”. Sőt, odáig fajult a dolog, hogy a harmadik pelenkamentes
nappaltól éjszakára sem kell pelenka. Hát pár napig nem sokat aludtam,
állandóan tapogattam, meg vallattam szegényt, hogy nem kell pisilni???
Azóta hajnal felé egyszer szól, félálomban kivisszük, és alszik
tovább. A fő gondom azzal van, hogy abszolút pelenka ellenes. Ha
kocsival megyünk valahová (már az első naptól, akkor izgultam rendesen,
hogy mi lesz, ha összepisili az autósülést, hogyan jövünk haza),
akkor sem engedi a pelust, így a hónunk alatt a vécé-ülőkével járunk
mindenhová, ami kocsival nem is gond, mert hamar talál az ember
egy bevásárlóközpontot, vagy egy benzinkutat. Most a fő gondom,
mi van, ha mi ketten lemegyünk a piacra. Oké, tud már állva pisilni,
nem kell cipelnem az ülőkét, de hová kéredzkedünk be? Gyógyszertár?
Fodrász? Mert ebben a hidegben amire kihámozom az anorákból, a kantáros
gatyából, a harisnyából, lefagy a feneke (is). Szóval ez még dilemma
egyelőre…..
A szomszédságot már „végigpisiltük”. Ugyanis vége a „szép időknek”,
amikor Apa egy kis nyugalmat keresve (és találva) beköltözött a
vécére bő negyedórákra. Most ha Peti kiszúrja, hogy Apa abba az
irányba távozott, elkezdi verni az ajtót, és kétségbeesve üvöltözi:
Apucika!!!! Petike is kakaaaaaaa !!” A bilit ugye nagy ívben megveti.
Mit tehet az ember, hóna alá az ülőke, átkopogás a szomszédba: -„Bocsánat,
pisilhetünk??” Szerencsére két tündéri szomszédunk van, a bal oldali
fiatal házaspár hölgy tagja gyerekorvos, imádja Petit, a jobb oldali
szomszédság szüleim korabeli házaspár, korombéli „nagylánnyal”,
unoka után vágyva, szintén nagyon szeretik Petit, így nem gond az
átkéredzkedés, amúgy is két-három naponta át-átslisszol szomszédolni
a fiatalember, így szinte már hazajár.
Hát Anna baba?
Anna baba nagyon jól van, bár egy cseppet erőszakos
a szentem. Nem igazán viseli el, ha nem úgy ülök, fekszem, guggolok,
ahogy neki tetszik. Olyankor erőteljesen tiltakozik. Pár hónapja
aggódtam, hogy alig mozog. Hát, most már nem. Profin tudom, hogy
melyik belső szervem hol van, és hogyan funkcionál.  Amúgy
nagyon szeret kommunikálni, főleg Petire reagál sokat. Ha meghallja
a hangját, vagy Peti kedvenc meséjét, már ugrál. Peti is várja továbbra
is, remélem ez nem változik meg később.
A súlyomra (bár hiába) nagyon próbál vigyázni, most már szinte az
a nap ritka, ha nem küldi vissza, amit öt óra után meg merészelek
enni. Legyen az főtt krumpli vajjal, vagy egy negyed túrórudi, vagy
csak egy pohár tea…
Én nem tudom, hová fér még el, mert elvileg még vagy másfél kilót
hízni fog. Már most a torkomban van a lába (vagy a feje). Így érdekes
lesz még a maradék nyolc hét. Eddig tényleg szinte észre se vettem,
hogy várandós vagyok, hát most már „kezdem”.
Már vettünk egy pár rózsaszín dolgot, pont most tartunk a baldachin-szettnél,
Csabi erősen forszírozza, biztosan meg akarjuk-e venni húszezer
forintért a masnis - rózsaszínt, mert mi van, ha mégis fiú???? Mondtam
neki, hogy akkor a rózsaszín hajkefe is ciki lesz, nem? Meg a selyemmasnis
takaró (amit Anyu köt, mint tudjuk).
Aggodalmak
Tudom, butaság, de a fő gondom mostanában az, hogy
mi lesz a fiúkkal, amíg én kórházban vagyok. Megeskettem Csabit,
hogy Ő lesz a Petivel abban az egy hétben. Meg is ígérte. Befizettünk
egy ebédszállító céghez, kajára nem lesz gondjuk. Bár én forszírozom,
hogy megtanulhatna palacsintát sütni, de nem igazán hajlik a dologra.
 Remélem,
hogy Petit nem nagyon viseli meg a távollétem, és Csabi egyedül
is helyt tud állni, és bebizonyítja, hogy ügyes, talpraesett, és
rá lehet bízni egy kétévest egy hétre. Mert ha akarnám, Csabi szülei
tényleg nagyon szívesen elvinnék magukhoz a Petit, és nagyon jó
dolga lenne ott, de én pontosan azt szeretném elérni, hogy Ők ketten
férfiak állják a sarat ügyesen, hogy büszke lehessek rájuk.
Butaság, de sokat jár a fejemben, hogy mi van, ha velem valami történik….(mert
hát akár a villamos is elüthet, de most ugyebár az esetleges császármetszés
– mert Petivel az volt – veszélyeire gondolok), akkor mi lesz velük?
Ezért kéne nekem az az egy hét, hogy lássam, ügyesen megoldják majd
ketten a dolgokat, akkor talán egy kicsit megnyugszom.
De talán érthető az aggodalmam, hiszen 27 hónapja állandóan együtt
vagyunk, minden rezdülését ismerem, persze, hogy féltem, hogy például
észreveszi-e ha lázas, ha fázik, ha melege van???
Nagyon remélem, hogy természetes úton jön majd Anna, és három napot
kell csak kórházban töltenem, nem egy hetet. Már most tudom, ez
lesz a legnehezebb: hogyan bírom ki a kisfiam hiányát ennyi ideig……
Kata
Fel
Kezdő oldal
A kezünkbe került
három kis vékony könyvecske Családi történetek címmel. A Millennium
esztendejében indult a kezdeményezés Mélykúton, Sümegen és Budapesten,
s az volt a célja, hogy mentse a hagyományokat, az idősebbekben
felhalmozódott történelmet, amíg menthető.
A gyerekek szájából hallva ezeket a történeteket rájövünk, hogy
így különb bájuk van, mintha az öregek mesélnének a saját szavaikkal.
Arra gondoltunk, hogy a hatvanas-hetvenes évek fordulóján Újpalotára
beköltöző családok akkori ifjú szülei mára nagyszülők lettek, s
az akkor kisgyerekeknek maguknak is gyerekeik vannak. Izgalmas lenne
a mai unokák szájából hallani, hogy is történt az a beköltözés,
milyen volt az új ház, az új lakás, az új iskola, a környezet, a
világ...
Családi történetek
Az újpalotai gyerekek mesélnek...
A családi múlt történeteinek megörökítésére
Ahhoz, hogy legyen holnapunk, ismernünk kell
a tegnapunkat, s akiktő1 ezt ismerhetjük: ők a szüleink, nagyszüleink.
A nagyszülők mindig más szemmel látják a világot, mint a szülők.
A szülők életét a kenyérért való küzdelem jellemzi. Kevesebb alkalmuk
és idejük van arra, hogy összegezzék életük tapasztalatait. Más
a kapcsolatuk velünk, mint a nagyszülőknek. Ők a jelenidejükkel
tanítanak - a nagyszülők a múltjukkal. A szülők teszik azt, amit
tanulunk tőlük, a nagyszülők elmondják a tanítást. A szülők életében
még változásban vannak a dolgok, a nagyszülők viszont tapasztalataik
lényegét, a tanulságokat őrzik.
Azokat, amik valóban fontosak voltak az életükben.
Ők azok, akik minden lényegtelen részletet - felejthetőt - elfelejtettek.
Rostálnak, önkéntelenül is. Mást látnak fontosnak. És ugyanazt a
történetet mesélik el minden mesélésnél újra megformálva - mindenkinek.
A szülő olyan, mint a befűtött kemence, a nagyszülő ahhoz hasonlatos,
amelyikből kikotorták a parazsat. Egyikben megég a bevetett kenyér,
a másikban megsül. A nagyszülő szelídebben adja a meleget.
 Az
öregeknek van idejük mesélni és van is mit mesélniük. Mert még élnek.
Mert nehéz, vagy váratlan helyzeteket oldottak meg és éltek át.
Nemegyszer kerültek közel a halálhoz, de kibírták, megoldották,
túlélték. És ezekről a pillanatokról - halálélményekről - szól meséjük.
Hogy hogyan győzték le a „hétfejű sárkányt”, hogy hogyan váltak
hőssé, főszereplővé a saját életükben. S mindebből kiderül az unoka,
a hallgató számára, hogy a bonyolult helyzetek megoldhatók, vagy
éppen megoldódnak. Hogy van értelme az életnek. Küzdeni és bízni
kell, van remény!
És ez különösen fontos annak, akinek a nagyszülője
- saját vére -, rokona vagy ismerőse meséli el az élményt - de élmény
másoknak is. Mert mesélés közben és által a vidám, tragikus vagy
hősies történetek – érthetővé formálódnak és csiszolódnak és be
is igazolódtak az azóta eltelt idő alatt. A mindenkire vonatkozó
elemek erősödnek fel benne. Nem kell ismernem az egész család történetét,
hogy átéljem mit jelent például a viharban megvadult lovaktól elragadott
szekér.
Ezek a történetek közös kincseink. Nekünk,
akik itt élünk ezen a földön, és akiknek nagyszülei is itt élnek,
éltek. És itt álltak helyt az életükben. Szeretnénk, ha egyre több
történetet olvashatnánk. Keressétek és faggassátok a Nagyapát, Nagyanyát.
Szüleiteket pedig a nagyszüleitekről…Találjuk meg NAGYszüleinkben
a NAGYság hozzánk szóló üzenetét! Ne hagyjuk, hogy az idő betemesse
az előttünk álló nemzedék lába nyomát.
Búcsúzóul megkérdezzük: Hogy vannak a Nagyszüleitek?
Mikor beszélgettetek velük utoljára? Meséltek-e valami olyat, amit
Ti még nem meséltetek e1? Kérdeztétek-e már az ő nagyszüleikről
őket? Várjuk történeteiteket!
(Zöldy Pál nyomán)
Fel
Kezdő oldal
Két keréken
Milyen egy jó bicikli?
Megkérdeztük a Hajtány Kerékpárszaküzlet és
Szakszerviz tulajdonosát, Ladányi Miklóst, hogy milyen kerékpárt
vegyen az, aki a lakótelepen, főként egészségügyi okokból karikázni
szeretne, különösen ha majd tavaszodik, s jön a jó idő...
–Mountain Bike kerékpárt semmiképpen se
vegyünk áruházból, csak szaküzletből. Semmiképpen se vegyünk kínait,
bármilyen kedvezőnek látszik az ára és csábítónak a külseje. Teljes
felszereléssel, menetkészen vegyük mindenképpen, s ebben segítségünkre
vannak a szaküzlet eladói. Az áruházakban vásárolt kerékpárokat
még be kell állíttatni, s ez külön költséget jelent.
 –Mibe
kerül manapság egy megbízható, szabályosan felszerelt Mountain Bike
kerékpár?
–A felnőttkerékpárok ára kb. huszonötezernél kezdődik s maximum
ötvenezerért már igen jó minőségűt lehet vásárolni szabadidős biciklizésre,
parkokban, erdei utakon, kirándulásokhoz. Ezek több kilométeres
túrázásokra is megfelelőek, csak nagy, több száz kilométeres távolságokra,
többnapos túrákra, profiknak nem ajánlom. Hangsúlyozom, hogy ezek
mind műszakilag, mind az alkatrészek minősége, mind fékezés szempontjából
maximálisan megbízhatóak.
–Milyen felszerelések kellenek egy kerékpárhoz?
–A KRESZ előírásai szerint a legfontosabb az elől és hátul, fényt
kibocsátó – tehát nem macskaszem, nem fényvisszaverő! – lámpatest.
Hátul piros fényűek, lehet villogó. Elől mindenképpen fehér fényűek,
legfeljebb zöld villogóval. Áruk darabonként 1000 forinttól 5000-ig
elmehet. Nagyon nagy a választék. A második legfontosabb a hangjelző
készülék: csengő, duda stb. A kerekeken, pedálokon fényvisszaverő
prizmákat ír elő a KRESZ. A mai villogókat, lámpákat már
180 fokos szögben lehet látni. Néhány éve kötelező a kilométeróra
és a fejvédő, a bukósisak használata, szerencsére. Nem kötelező,
de én mindenképpen javaslom a kerékpáros kesztyű  használatát.
Egyrészt nem dörzsöli ki a tenyeret a markolat, illetve esésnél
a tenyeret is védi a mechanikai sérülésektől. 500-600 forinttól
kezdődően már kaphatók.
–Milyen márkákat ajánl elsősorban?
–A Hauser kerékpárt talán leginkább, ebből szaküzletünk is tart
komoly választékot, az ára a fent említett sávban mozog. A gyerekkerékpárok
– szintén Hauser minőségben - már 12 ezertől kaphatók, s vissza
is vásároljuk, ha a gyerek kinőtte. A használt gyerekkerékpárokra
mindig nagy a kereslet. A legfőbb szempont, hogy mennyi idős és
milyen nagyra nőtt gyereknek kell. Egész kicsiknek 12 collos, hatéves
korig 16, a 8-10 éves nagyobbaknak 20 collos, tíz év fölött 24 collos
kerék-méret ajánlott. A 26 collos már felnőtt-méret. Felnőtteknek
még inkább javaslom a 27 collost, az un. Trekking vagy City Bike
kerékpárt, nagyobb a kerék-átmérőjük, táskát is lehet vinni a csomagtartójukon,
ezekkel a városi utakon is jól lehet közlekedni, tehát iskolába,
munkába is járhatunk velük.
 –Van-e
külön javaslata nőknek és férfiaknak?
–Hagyomány, hogy a nők alacsony vázas kerékpárt vesznek, bár ma
már gyakran vesznek ilyet férfiak is, mert szállításnál előny.
–A kerékpározáshoz kerékpárutak is kellenének...
–Sajnos nincsenek kiépítve kellő mennyiségben kerékpárutak a fővárosban.
Én a főútvonalakkal valamelyest párhuzamos mellékutakat javasolom
munkába járáshoz.
–Nehéz dió még a karbantartás, mit javasol e téren?
–Először is víztől, sártól, kosztól mindig tisztítsuk meg, s felfújt
gumival bárhol elhelyezhetjük, csak ne nedves pincébe, vagy ne a
fészer oldalához támasztva, mert akkor rettenetesen „eszi” a pára,
ami a  kerékpárok
legnagyobb ellensége. Van, aki kiteszi a loggiára, erkélyre és letakarja
egy nejlonnal. Ezt semmiképpen sem szabad! A nejlon alatt befülled,
bepárásodik, s megtartja a nedvességet is, szinte dunsztban van
a kerékpárunk. Ez eszi meg leginkább az alkatrészeket. Ha a lakásba
helyhiány miatt nem tudjuk bevinni, s a lépcsőházban tartjuk, akkor
fennáll még az olcsóbb kategóriáknál is az ellopás veszélye. Még
az ajtófélfához rögzített, sőt a rácsok mögött tartott kerékpárnál
is fennáll ez a veszély. Csak olyan megbízható rögzítést tudok elképzelni,
hogy ha befúrunk a falba egy tartószerkezetet, s ahhoz láncoljuk
biciklinket mindenképpen a vázat és a kereket együtt, és mindenképpen
erős fémzárral. Ez lehet nehéz, súlyos, erős fémből, hiszen nem
hurcoljuk sehová, ilyenek az un. garázs-kampók. Ha rács mögött van,
akkor arra is figyelni kell, hogy ne legyen elérhető egyetlen alkatrésze
sem, mert akinek pénz kell, az leszereli róla, amit le tud. Praktikus
beadni ősszel egy szakszervizbe kedvencünket, ez évente tanácsos.
Ilyenkor kap egy teljes átzsírzást, ezzel teszünk neki a legjobbat,
így lehet tárolni tavaszig. Tavasszal már csak legfeljebb fel kell
fújni és menetkész.
A kerékpárokkal kapcsolatos bármilyen kérdésre
szívesen válaszol a Hajtány
kerékpárüzlet és szakszerviz tulajdonosa, Ladányi Miklós.
Cím: XV. Zsokavár u. 32.
Telefon: 410-7160
Fel
Kezdő oldal |
