Játszótér

A játszóterek leggyakoribb használói a tinédzserek?

Edit konyhája - KÉSZÜLŐDÉS KARÁCSONYRA

Apró

Nagy szellemek ha találkoznak...

Peti és Kata - Egy kismama naplója

A játszóterek leggyakoribb használói a tinédzserek?

A játszótér és a közösség-rehabilitáció a lakótelepeken igen érdekes kérdés, számos összefüggéssel. Nem tudom, ismered-e azt a felmérést, ami Nagy Katalin kolléganőm kandidátusi értekezéséhez készült (hét fővárosi zöldterület használatát vizsgálták, és vetették össze, elsőként a magyar történelemben). Azt találták, hogy a játszóterek leggyakoribb használói nem a kismamák a kisgyerekkel, és nem a sakkozó – kártyázó - üldögélő nyugdíjasok, hanem a tenagerek, akik itt találkozhatnak felügyelet nélkül a barátaikkal, sok-sok órát elbeszélgetve a pad támláján, vagy a bokor tövében ücsörögve.

Talán ez is lehet az oka - mert ez máshol is így van -, hogy a német lakótelepek rehabilitációja során nagy figyelmet fordítottak erre a szempontra. Számos helyen alakítottak ki olyan sportolási lehetőségeket, amik kifejezetten a kamaszkorúakat, fiatal felnőtteket célozzák meg, pl. mászófallal, és más hasonló, nem kisgyereknek, hanem inkább fiatal felnőtteknek való eszközzel, játszóeszköz-kölcsönzővel (ahol a szintén helyi személyzet - pl. fiatal munkanélküli - picit oda is néz, hogy nagy gubanc ne legyen), stb.
Persze a kisgyerekek is megkapták a magukét, csak nem ott, hanem másik játszótéren (a fiatalok ugyanis együtt szeretnek lenni, kistestvér, szülő és nagymama nélkül), de úgy tűnik ezeken a helyeken meg is szólíthatók a közösségfejlesztők által (ld. a hazai éjjel ping-pongozós példát). Itt jön a grafitti: több helyen itt rendeznek rendszeresen pl. gaffitti bajnokságot, ahol ki is táblázzák a helyezetteket, az egykor Magyarországon is dívott aszfaltrajz versenyekhez hasonló helyi rendezvényként.

Ide tartozik az a megoldás is, ahol a park sarkában cukrászda (büfé) működik, ahol a legeltető mamák-papák leülhetnek, fagyit vehetnek a gyereknek, meg persze ezt-azt maguknak, és a büfés nyitja és zárja a parkot, ami persze be van kerítve.

A német példa szerint a lakótelepi felnőttek számára a közösségi lét színtereit leginkább a klubszerűen működő közösségi (korábban kultur) házakban, vagy a kiürült óvoda - bölcsőde megüresedett néhány helyiségében alakították ki, ahol helyenként előadásokat is tartanak – vendégművészekkel. De a helyiségek olcsón bérelhetők is, pl. szülinapi bulik, gyerekzsúrok, vagy más olyan családi-baráti rendezvények számára, amelyek a panel-lakásban nem férnek el (evőeszköz, tányér stb. szintén benne van az olcsó terembérben, a kaját is megfőzheted ott helyben, vagy hozhatod otthonról fazékban).

És persze ide tartozik az a városrészi fórumrendszer is, amit én Lipcse-Grünau lakótelepén élhettem át, amikor szervezett, kulturált, rendszeres (kéthavi) nyilvános összejöveteleken beszélik meg a politikai vezetők, a szakértők, és a lakók a következő időszak közös tennivalóit, amit aztán a helyi kábeltévé is ad, a helyi (kifejezetten lakótelepi) újságban is megjelenik (egyes részleteit ld. www.quartiersmanagement-gruenau.de, illetve www.guenau-online.de)

Szóval a játszótér fontos, de csak a kezdet. A lakótelepi közösségfejlesztésben szerintem ugyanis éppen az a kommunikáció (lenne) a fontos, ahol az emberek maguk tervezhetik a környezetüket, és valóban (többé-kevésbé) figyelembe is veszik a véleményüket.

Beliczay Erzsébet

Fel

Kezdő oldal

KÉSZÜLŐDÉS KARÁCSONYRA

Még előtte érdemes kipróbálni .

Nők közül sokan szeretik az édes itókákat, de a bolti ún.” körömlakkok” már ihatatlanok és drágák. Jobban járunk, ha saját magunk által készített italokat nyalogatunk.

Csoki flip

• 2 ½ dl rum (olcsó is jó)
• 5 dl tejszín
• 10 db tojás sárgája
• 2 zacskó vaníliás cukor
• 25 dkg porcukor
• 5-6 evőkanál kakaó (nem cukrozott)

Mindent jól összeturmixolunk és jól zárható üvegbe öntjük / nem árt, ha lakat van az üvegen, mert mindenki hajlamos a kóstolgatásra/ . Hűtőbe rakjuk, és mindennap összerázzuk. 4-5 nap után a legjobb. Ebből a mennyiségből 1,2 liter lesz.
Laposabb kis pohárba kínáljuk, hogy a sűrűjét is ki lehessen nyalogatni.

Tojáslikőr

Ugyan az, mint az előző csak rum helyet, tiszta szeszt vagy semleges vodkát használunk és kihagyjuk a kakaót.
A maradék tojásfehérjét felhasználhatjuk sütemények, pl. nőiszeszély, stb. vagy habcsók készítéséhez.

Habcsók

1 tojás fehérjéhez 7-8 dkg porcukrot teszünk, és kemény habot verünk. Lehet hozzá adni pár csöpp citromot, ettől könnyebb lesz.
Vagy tortanyomóval, vagy zacskó sarkával, esetleg kis kanállal halmokat rakunk sütőpapirra és gyenge hőfokon, inkább szárítjuk, mint sütjük.
Finom, ha nyomunk a közepébe diót. Mogyorót, mandulát és ezzel sütjük.
Tálalásnál a tányér vagy tálca közepébe teszünk egy süni narancsot, és e köré rakosgatjuk.

Süni narancs

Vékony héjú narancsot vagy mandarint teleszurkálunk szegfűszeggel, és a tetejébe szúrunk egy vékonyabb fahéjdarabot.
Ebből többet is lehet szétrakni a lakásba. Isteni illata van.

Jó készülődést az ünnepekre.

Edit

Fel

Kezdő oldal

Apró

Szabó Bori azt javasolta, közöljünk lakossági apróhírdetést is. Megpróbáljuk! Íme.

Matematika, statisztika, közgazdaságtan, operációkutatás oktatást vállalok.
Korrepetálás, érettségizők, felvételizők, közép- és felsőoktatásban tanulók
részére vizsgafelkészítés. Tel.: 06-70/236-0814

Fel

Kezdő oldal

Nagy szellemek ha találkoznak...

A Toronyhír – még nem online, nyomdai úton előállított! – 1998 nyári számának borítóján jelent meg ez a kép, Szünidő! Hol? Miből?... aláírással. A 15. oldalon pedig Csábítás, játékterem a neved! címmel Vágóné G. Judit cikke a nyári szünidőben kallódó kis- és nagykamaszokról.
Most a Budapesti Nap ban találtuk a kép hasonmását: Török Ferenc, fiatal rendező itt, Újpalotán forgatta második játékfilmje, a Szezon egy részét, ott készült a fotó. S miről szól a Szezon? Idézzük!

„ A vendéglátóipari szakközepet végzett három volt osztálytárs együtt tengeti az életét, míg egy incidenst követően elhatározzák, hogy közösen keresnek munkát a magyarországi turizmus paradicsomában, a Balatonnál. Ott aztán az életet is szeretnék élvezni, de vajon sikerül-e megmaradniuk barátoknak, miközben csajoznak és dolgoznak egyszerre? Mindez kiderül a filmből...”  

A Toronyhír Varga S. Gábor készítette fotóján a fiúk tűnődnek, unatkoznak, mélázgatnak, majd lecsúsznak a vaskorlátokról és elindulnak. Valamerre. S megérkeznek Török Ferenc filmjébe. Ott folytatódik a történetük.
Jövő tavaszra kész a film – ígéri a rendező. Moszkva tér című filmjének bemutatója után az Újpalotaiak Baráti Köre meghívta őt filmestől a Zöld Klubba egy közös filmnézésre és egy azt követő beszélgetésre. Most is meg fogjuk hívni, s akkor megtudhatjuk, mi lett azokkal a srácokkal, akik 1998-ban leszálltak a korlátról és elindultak.Valamerre .

-be-

Szezon

Forog Török Ferenc új filmje
Premier, 2003.09. Albert Györgyi

...a Club Aliga itt maradt, hihetetlen módon, felette pedig a Gagarin-lakótelepen a pincérek, a személyzet, akik egykor szolgáltak az üdülőben...a munkásszállón viszont találkoztam a ma itt dolgozó fiatal srácokkal is...megdöbbentő volt a különbség és a gondolati távolság, ami a két generáció között feszült. Ők ihlettek meg, hogy megírjam a játékfilm forgatókönyvét Podmaniczky Szilárddal...a rettenetesen rosszul kereső pincéreknek végig kell nézni, hogy újgazdagék hogyan költik el a személyzet számára felfoghatatlanul sok pénzt...a mai napig előfordul, hogy valamelyik „fejes” például itt tartja az esküvőjét. A hatalom valamiért betegesen ragaszkodik a helyhez...a Szezon főhőse mindenképpen leszámol azzal az illuzióval, hogy „ha én ezt a helyet elhagyom, akkor majd minden megváltozik”. Alapvetően bennünk változnak meg a dolgok és nem a környezetünkben. Tök mindegy, hol vagy: először saját magadat kell rendbe rakni...

Fel

Kezdő oldal

Peti és Kata

egy kismama naplója

A jófiú

Peti mostanában nagyon jó lett. Gyanús is Nekem. Apa szerint azért ennyire jó, hogy „megtartsuk”, nehogy lecseréljük az új gyerekre.
Nekem is hihetetlen, de szófogadó, hisztimentes gyerekem van. Ha valaki fél évvel ezelőtt azt mondja, hogy én ilyet fogok kijelenteni, biztosan kinevetem. De mégis…..Bármit kérek Tőle, megteszi, szót fogad. Döbbenettel vegyes rémülettel figyelem a többi hasonló korú gyereket a környéken, és a szomszédságban, hogy milyen apró dolgokért képesek hisztizve bömbölni. Peti nem. A közös játék is úgy néz ki, hogy a másik gyerek elveszi tőle az első játékot, arrébb megy, elvesz a polcról egy másikat. Aztán ha azt is kitépik a kezéből, akkor már nyaffant egyet, de megy tovább. A harmadik-negyediknél törik el a mécses, de nem verekszik, nem lökdösődik. Nagyon könnyű rábeszélni másra. Úgy persze nehéz, ha a másik gyerek direkt arra megy, Peti bármihez nyúl, neki pont az kell egész délelőtt.
A másik nagyon édes dolog az, hogy ha játszóházban, játszótéren vagyunk, belemerül a játékba. Apa szól: - „Kisfiam, lassan indulnunk kell.” Peti: -„ nem.” Apa:- „Petikém, még hármat csúszol / még öt percet legózol stb…és indulunk.” S láss csodát! Peti még egy pár percet játszik, majd magától indul öltözni, hiszti, földhöz vagdosás nélkül.
Kompromisszumot is könnyű Vele kötni, rábeszélni, hogy édesség helyett egy tejszeletet, vagy egyéb, nem annyira csoki-szerűt vegyünk. Persze, mi próbáljuk a helyes irányba terelgetni, és jó, hogy úgy érzi, Ő választhatott. Néha, mondjuk, kihullik a hajam, amire eldönti, a tigrises, vagy a malackás fogkefét vegyük-e meg, és ezen belül a pirosat vagy a zöldet. De egyelőre türelmünk töretlen, hagyjuk a személyiségét az általunk vélt jó irányba fejlődni.

Mégiscsak Anna!

 Mivel az AFP eredmények nem lettek túl jók, elmentünk a 4 Dimenziós ultrahang vizsgálatra. Doktorbácsi alaposan megnézte babánkat jobbról balról, és megnyugtatott: korának megfelelő méretű, és tökéletesen egészséges.
Kiderült még valami, ami nem kis meglepetést okozott: Anna rejtőzik odabenn.
Peti lelkesen Annázott egészen a múlt hétig, amikor elkísért a védőnénihez. Ott szívhangot hallgattunk, amitől először megijedt, hogy mit akarnak azzal az izével Anya pocakján, pláne Annával mit akarnak csinálni. Aztán mondtuk neki, hogy meghallgatjuk, Anna mit csinál odabenn. Akkor már mosolyogva fülelt. Azóta kizárólag a következő kérdésre: - Hogyan hívják majd a kistestvéredet ? – a válasz: dobb-dobb. Háát szép beceneve lesz Pankának, mivel úgy megszoktuk, hogy már mi is így szólítjuk néha.
Peti továbbra is meglepően pozitívan áll a kérdéshez, előássa a régi játékait, és pakolja a pocakomra….reggel pedig így ébredünk: Kinyitja a szemeit, rámnéz: - Szia Anya! Körbenéz: - Apucika???? Válaszom: - Apucika dolgozik. Üldögél, álmos szemekkel gondolkozik. Majd kitakar, felhúzza a pizsifelsőmet, hallgatózik egy sort, majd puszit ad, és közli: - Szia Dob- Dob….” Remélem, jó szokását továbbra is megtartja, s ha így folytatja, Annának nagyon jó dolga lesz egy ilyen bátyussal.

Az evés

Nem akarom elkiabálni, de talán ezen a téren is kezdünk rendeződni. Most már csak „kamu teát” kap.(30 ml tea, 220 ml víz) Régen képes volt 1,5-2 liter teát meginni egy nap, a 7 dl kakaóján felül. Így nem csoda hogy nem evett. Most már rendesen leül velünk az asztalhoz, és szépen önállóan eszik, Ő választ, mit kér például reggelire. Ha két falatot eszik, nem eröltetem, megkérdezem, nem kérsz többet? Ha a válasz nemleges, akkor: egészségedre, menjünk mosakodni. Nem idegeskedem már, kaja mellett nem fog éhen halni. Amióta nem aggódom, azóta jött meg az étvágya. Úgy látszik, mégis van valami abban, hogy a gyerek az anyjával még jó pár évig „lelki köldökzsinórral” össze van kötve.

A beszéd

Úgy látszik, csak jó hírekkel tudok szolgálni, mert beszéd terén is sokat fejlődött. A legképtelenebb szavakat képes utánunk mondani, érdekes mondatokat (egyelőre kétszavasakat) fabrikál. Sokkal könnyebb vele, mert már végre tényleg beszélgetünk. Nagyon jó hatással volt rá a Füzesi Zsuzsa féle daloskönyvek második része. Régebben nem lehetett Neki könyvből mesélni, mert mindig becsukta, most Ő nyitja ki a kívánt dalnál. Igaz, hangom egy szál se, Apa jókat is nevet rajtam (na, nem mintha neki lenne), de ráér megtudni az oviban, milyen ha valaki tud énekelni.

Karácsonyt várván

Azt hittem, idén még nem érti majd a Télapó-Jézuska sztorit, de érdekes módon valamennyit felfog belőle. Próbálom az ő szintjén elmesélni a dolgokat, amit én úgy látom, meg is értett. A Télapóról már nagyon tudja, hogy csak a jó gyerekeknek hoz Legót (mi mást ugye), ki is rakta az összes cipőjét az ablakba, amikor meséltem neki. Van esze végül is, olyan pici egy cipő, hát mi fér abba bele?? Amikor énekelem neki : -„Szívünk rég ide vár, Télapó gyere már” megy az ajtóhoz,.hogy na, mi van, hol van már????
A Jézuskával kapcsolatban legjobban az tetszett neki, hogy pici baba, és a jászolban az állatok lehelték, hogy ne fázzon. Kapott az ágya köré világítós csillagokat, mutatta is, ezek vezették a Háromkirályokat.
Ez a Jézuska kérdés kicsit nehezebb, mint a Télapó, mert Csabi családja nem, míg az én nagyszüleim vallásosak voltak. Nálunk a nagyszülőknél mindig volt valami varázsa a karácsonyoknak, amit nagyon-nagyon szeretnék a fiamnak is továbbadni. Szeretném, ha az Advent heteiben nem a TV előtt ülnénk, hanem kinn a konyhában karácsonyfadíszeket gyártanánk mindhárman, adventi koszorút készítenénk. Mézeskalácsot is sütnék, már pár héttel hamarabb, mert eddig egy évben sem sikerült, mindig kőkemény lett. Peti amúgy is kész kukta, szombaton teljesen egyedül almás pitét sütött, utána büszkén vitte a szomszédoknak a kóstolót.
Szóval nagyon várom az utolsó hármasban töltött karácsonyunkat, bízva benne, hogy évről évre egyre szebb lesz, és maradandót, felnőtt korra átvihető fahéjillatú, csillagszórós, gyertyafényű, karácsony emlékét adhatjuk Petinek, majd Annának is, amire jó lesz majd sok sok év után is emlékezni.

- kata-

Fel

Kezdő oldal