Rendszerváltás a kultúrában
E szavakkal nyitotta meg Hajdu László polgármester úr a Eötvös utcai Csokonai Művelődési Központban a frissen felújított színházterem tiszteletére rendezett ünnepi előadást. A színházterem valóban nagyszerű lett, remek az akusztikája, szép a külleme. Modern is, hangulatos is, funkcionális is.
Polgármester úr a beszéde további részében megmagyarázta kicsit sokkolóan ható nyitó mondatát. A Nádastó parki Közéleti Ház és a Zsókavár utcai Közösségi Ház után végre megújulhatott kerületi költségvetésből Öregpalota művelődési háza, az egykori ipartestületi székház színházterme is. Ráfért – mondhatjuk egyhangúan és joggal.
Bár az épület homlokzata, bejárata, előtere már régebben megújult, a színházterem műanyag-lambéria borítása, rossz akusztikája, egész külleme nagyon falusias, régimódi és lepukkant maradt. Most, a Delma-Bild Kft. szakembereinek, Németh Tibor csoportvezetőnek és a Csoki egész gárdájának köszönhetően valóban büszkeséggel lehetett körbetekinteni: ez jó mulatság, férfimunka volt.
Izgatottan vártuk a rendszerváltás további beteljesülését. Hát az előadás nem igazolta reményeinket. Bár jórészt tehetséges és felkészült előadó művészek léptek fel az este folyamán, az egész mégis egy évzáró 
vizsgaelőadás benyomását keltette, ahol fellépnek az eminensek mellett a jó szándékú és szorgalmasan igyekvő növendékek is, akiket szintén illik megtapsolni, hadd örüljön vele együtt a rokonság. A bemutatásra került műveknek sem tudtunk maradéktalan elismeréssel adózni. A nagyjából átlagosnak nevezhető műveltséggel rendelkező közönség számára a hosszú és ismeretlen zongora- és hegedű darabok hallgatása fárasztó, bármekkora beleéléssel játsszák is el a művészek. A férfikórus három száma pedig alig fojtható nevetgélést idézett elő a közönség soraiban: a lerészegedés különböző fázisairól, bizonyos malacok viselt dolgairól és ehhez hasonló emelkedett témákról szóltak a nagyon is felejthető zenei színvonalról tanúskodó művek.
Az akusztikai berendezés kitűnőre vizsgázott, a világítástechnika azonban az elégtelen osztályzatot is alig kaphatta meg. Az előadók a mozdulatlan reflektor fényéhez igazították hosszasan és körülményesen magukat, de még így is megesett, hogy a két fellépő közül az egyik nem kapott elég megvilágítást. Általában sötétben botorkáltak ki mindannyian a szereplésük végeztével. A sötétből a sötétbe jött és távozott a konferáló hölgy is, aki olyan halkan és erőtlenül vezette fel az egyes műsorszámokat, hogy ettől még nehezebben tudott a közönség euforikus hangulatba kerülni.
Egységből és szolidaritásból viszont csillagos ötösre szerepelt a házi csapat minden tagja. Kedves és szellemes ajándékokkal lepték meg az építőket is, a támogatókat is, a fellépőket is. (Utóbbiból arra is következtethettünk, hogy az előadók mind szívességből és barátságból léptek fel, ami kicsit felfedte azt a tényt is, hogy „szegény ember vízzel főz...”)
Nagyon nagy dolognak tartjuk, hogy a kerületben a még mindig számos aszfaltozatlan és csatornázatlan utca ellenére három kulturális (jellegűnek is tekinthető) közintézmény megújult, még hozzá kívül-belül. Kíváncsiak lettünk volna, mennyibe kerültek külön-külön, de ezt egyik esetében sem sikerült megtudnunk az intézmények vezetőitől, a felújítások financiális részei ugyanis nélkülük zajlottak. (Nehéz valamit úgy maximálisan megbecsülni, hogy nem tudjuk, mi közpénzt emésztett fel.) Bár nagyon örülünk azoknak, amik készek és szépek, szomorúak vagyunk amiatt, hogy a fővárostól az újpalotai könyvtár korszerű bővítésére szánt pénzen nem kapva-kap az önkormányzat, hanem hallgatásba burkolózik, húzódozik a dologtól, mintha kára származna belőle.
Nem szívesen mondjuk ki, de ez még nem rendszerváltás a kerületi kultúrában. Ez még eddig olyan, mint amikor a szerető, ámde autoriter családfő gondoskodó atyaként ellátja feladatait, néha meg-meglepi gyermekeit ezzel-azzal, de azt azért nem kérdezi meg, mire lenne szükségük, minek is örülnének igazán...
Mi az, amit együtt, közösen tervezhetnének és vihetnének végbe, akár mint rendszerváltást is...
- bálint -
Fel
Kezdő oldal
