Játszótér

Edit konyhája - Nyári hideg csemegék

Peti és Kata

Nyári hideg csemegék

Elkészítése:
Nagyobb krumplikat sós vízben egybe, héjastul megfőzünk. Főzés után, még melegen megpucoljuk őket (hogy ne égessük magunkat össze-vissza, villára szúrjuk a krumplikat, így könnyen tarthatjuk míg pucoljuk).
Félbe vágjuk majd kiskanállal kivájjuk a közepét, hogy kis bölcsőket kapjunk.
A kiszedett belét összekeverjük:
apróra vágott hagymával
sóval
borssal és
tejföllel vagy majonézzel

A nem túl híg masszát jól megpúpozva visszatöltjük a helyére és megszórjuk sajttal.
Előmelegített sütőben csak addig sütjük míg a sajt rá nem sül.
Hidegen és melegen is nagyon finom.

Svéd gombasaláta

Hozzávalók:
½-1 kg gomba (2 fő részére ½ kg, 4 fő részére 1 kg)
1 fej hagyma
1 babérlevél
1 kávéskanál majoranna
só
bors
cukor
ketchup vagy paradicsomital
1 dl olaj (zsír nem jó)

Elkészítése:
Az olajon megdinszteljük a hagymát, a szeletelt gombát együtt a babérlevéllel és a majorannával. Mikor a gomba már levet engedett, hozzátesszük a ketchup-ot vagy a paradicsomitalt (aki bírja a tartósítószereket, az paradicsompürét is használhat). Ezután ízlés szerint fűszerezzük (só-bors-cukor). Fontos, hogy ne legyen túl híg, a gomba pedig túl puha.
Szerintem hidegen a legfinomabb, ezért én hűtőbe szoktam tenni, ez alatt az idő alatt az ízek még jobban is összeérnek.

Jó étvágyat és kitartást kívánok mindenkinek! Reméljük, a szeptember egy kis enyhülést hoz mindannyiunknak.

Fel

Kezdő oldal

Peti és Kata
(egy kismama naplója)

Lótunk – futunk
Nem tudom, más családok ezt hogyan oldották meg, de így a várandósság kezdeti szakaszában elég nehéz az ember lányának helyzete másfél gyerekkel.
Különösen, ha az egyik, aki már kinn van, egy percig nem képes megmaradni a fenekén. Nagyjából egy napunk a következőképpen alakul:
Ébredés 7-kor, hol máshol mint a szülői ágyban, mert mikor szokjon közénk, ha nem akkor, amikor jön a Kistestvér. Lepattanás az ágyról, kócosan, pizsiben rohanás a cipőért, és fék a bejárati ajtó előtt. Majd. Anya cipője „lábhoz” szállítva (már kutyának egész ügyes) és veri az ajtót ezerrel, hogy menjünk le. Megdöntve a gyorsöltözés világrekordját fogmosással, némi fésülködéssel megspékelve, maximum öt perc alatt elkészülök. Anyukám mit nem adott volna, ha iskolába menet reggelente produkáltam volna ugyanezt. De hát az ember megtanul vénségére ezt azt: rohanó, tiltakozó gyereket pelenkázni, öltöztetni, lebeszélni, hogy nem , nem megyünk le a boltba gumicsizmában negyven fokban (bár volt már rá példa).
Szóval, felöltözünk, nélkülözhetetlen tárgyak a sétához a hónunk alá vágva, úgymint: apa dezodorja, tésztaszűrő, fél méteres macska…el is indulunk, de még egy félfordulat a teljesség kedvéért a motorért…. Még szerencse, hogy van egy varroda a földszinten, és a nagyját itt le lehet rakni megőrzésre. Aztán irány a bolt. Ahol a sok nyári sörreklámnak köszönhetően, kisfiam egyből a sört kapja le a polcról, és hozza, hogy:-sör sör sör, Apa Apa”
Tudni kell, Életem Párja, jó ha kéthetente megiszik egy üveg sört, de nem baj, azért a vélemény már megvan a családról a környék boltjaiban.
Aztán ugye a játszótér, a kihagyhatatlan. Ahol májusban megnyitották a kutat, és azóta ömlik belőle a víz….nem is értem, hogy lehet, hogy még nem árasztotta el a környéket, mert csak a csap környékén kb. három méteres sugarú körben áll a víz, a dagonya (mert ugye füves terület). Gyakorlott lévén, eleve kettő! váltás ruhával, cipővel a hátizsákban érkezünk a helyszínre. Peti persze kiszúrja mindig a kínálkozó lehetőséget, ami ebben a nagy melegben odáig fajult, hogy hasra vágja magát a dagonyában. Természetesen mindig kitalál valamit, hogy szülőanyjára a frászt hozza, vagy elbújik úgy, hogy a hideg veríték kiver, hogy elütötte egy autó, vagy elvitte a zsákos ember, vagy utánozván a nagyokat hajmeresztő mutatványokat próbál csinálni. Természetesen (azért nem kis büszkeségemre) nagyon szeretik a környékbeli gyerekek, ha lemegyünk már rohannak: - Itt a Peti itt a Peti!!! Korabéli barátja csak kettő van, de a nagyok szeretik igazán. Hát persze, mert ez a kis lökött minden buliban benne van: be lehet ásni nyakig a homokba, fellógatni a gyűrűre, megtanítani bukfencezni, sárral dobálni….De mindig keresi a veszélyes helyzeteket, ezért állandóan rohanok utána (muszáj is az itteni „biztonságos „ játszótereket figyelembe véve….) Aztán, úgy dél körül feljövünk. A feljövünk kicsit finomított kifejezés, ugyanis én húzom végig a földön a tiltakozó gyereket, hónom alatt a motor, a macska, a dezodor, a tésztaszűrő (a varrodában szeptemberig szabi van). Az emberek jönnek szemben, és csóválják a fejüket, az ilyen kegyetlen anyák láttán. Fenn egyből a kádban landolunk, aztán ha szerencsém van pár óra alatt el is alszik. Ilyenkor reggelizem + ebédelek én is, próbálom a lakás romjait eltakarítani, mosni a csupa homok, sár cuccokat, és ha minden jól megy, esetleg pihenni egy kicsit. Aztán öt körül jön a másik gyerekem, ( a férjem) aki egyből éhen akar halni, és különben is fáradt, úgyhogy Őt kell abajgatni. Majd felébred a kisebb, végre egy kicsit főzhetek, teregethetek, vasalhatok anélkül, hogy a lábam alatt Valaki dorbézolna. Aztán Apa kellően kifárad a gyerekezésben, elmennek fürdeni, én addig újból összeszedem a lakás romjait, amit az elmúlt órákban csináltak. Majd kakaókészítés a kicsinek, másnapi ebéd, szendvics a nagynak, majd a kölyök kivonszolása a kádból, lefektetés, altatás. Majd a fürdőszoba rendbetétele, és még épp hogy csak tizenegyet mutat az óra…….hát így telik egy napunk.

A legkisebb
Hát, Őrá alig van időnk, lelkiismeret-furdalásom is van miatta. Petinek meséltünk már ebben a korban, (Dokibácsi a 12. heti vizsgálaton közölte: „Most már nem káromkodni, hall a gyerek!”) zenét hallgattunk, megjártuk az összes létező bababoltot, míg szegény Legkisebbet néha el is felejtjük. Ez főként az egész napos hétvégi programok után jut eszünkbe, amikor estére azért igencsak elfáradok. Igaz, a „sportos” életvitelemnek „köszönhetően” sajnos még egy dekát sem híztam, sőt, fogytam is egy kilót, így öt kilóval kevesebb vagyok, mint Petivel ennyi idős várandósan. Természetesen eszembe sincs a „sztár – mamák” példáját követni, és erre büszkének lenni, mert semmi kedvem másfél kilós, negyven centis kisbabát a világra hozni. Én megteszek mindent, de természetesen pihenni nem nagyon tudok, és enni se naponta ötször, kiegyensúlyozottan, mint Petinél. De gondolom más második gyerekes mamák is így vannak vele, nekik is normális babájuk született.
Vásárolni az Új Gyereknek is kell bőven, mivel a babakocsival jól bevásároltunk annakidején. Még épp hogy látszott a pocakom, amikor a barátaink felajánlották a használt kocsijukat. Én meg örültem, hogy már azunk is lesz, elfogadtam, 10.000 Ft-ért. Később láttam ugyanennyiért bizományiban álmaim babakocsiját a „bárányos” babakocsit. Később használatbavétel közben egyéb dolgok is kiderültek róla. Nem téli babának való, ha megfordítjuk a karját, nem lehet vele útpadkáról le-fel közlekedni, a gyerek nyolc hónaposan egy mozdulattal kimászott a biztonsági övből, és felmászott egészen a napfénytetőig.
Szóval, babakocsit újat veszünk. Ruhák, még ha hímnemű is az illető a pocimban csak az első pár hónapban lesznek jók, mivel Peti ősz végi, a Baba meg tél végi lesz. Szóval ruhát is venni kell. Aztán ágyneműt, textilpelenkát, mindenből újat, mert Peti eléggé lelakta őket. Még szerencse, hogy kiságyunk van…más nem nagyon. Nem tudom, hogy fogjuk ezt megoldani, hiszen Csabi jövőre diplomázik, az utolsó félévi tandíjat pont a Baba születésekor kell befizetni, ami nagyjából egy jó minőségű komplett babaszobabútor ára.
Szóval a Legkisebb remélem jól van. A legutolsó vizsgálatok szerint igen, de amíg nem mocorog, én nem vagyok nyugodt. Petivel is végigaggódtam a várandósságot, most sincs ez másként.
Szóval mostanában kissé fárasztóan telnek a napjaink, remélem, ez tényleg csak a várandósság eleji fáradtság, és nem Peti lett ennyivel elevenebb. Így is nap mint nap felteszik a kérdést, hogy normálisak vagyunk-e egy ilyen rosszcsont mellé még egyet vállalni?
Hát lehet, hogy nem, de nem bánjuk. Testvér kell az egykének, gyerek pedig nekünk. Minél elevenebb, annál jobb, annál biztosabb vagyok benne, hogy egészséges, vidám kölyök, és jól érzi magát itt nálunk, ahová „csöppent” és talán akkor a Testvérkéjének sem lesz sokkal rosszabb dolga.

-kata-

Fel

Kezdő oldal