MAGYARORSZÁG kulturális értékeink, természeti kincseink

A „Felfedezések 2003.” pályázat nyertesei

Bogrács party a Hörpentőben

Moldvai Táncház

Szentivánéj Pestújhelyen

Újpalotai Napok 2003. június 10-15.

SÉTABUSZOZÁS – május 25. vasárnap 18 óra

A táplálék kiegészítők szerepe és fontossága a mindennapjainkban

 

A XV. kerületi civil szervezetek listája

MAGYARORSZÁG
kulturális értékeink, természeti kincseink

 

Az ünnepi könyvhétre jelent meg a Grimm kiadó Magyarország című fotóalbuma. A 200 oldalas kötet szöveges része és képaláírásai a jeles irodalomtörténész és helytörténész Péter László tollából származnak, fölvételeit pedig a Szeged című fotóalbumával bemutatkozó Nagy Botond készítette, aki a XV. kerületben Újpalotán illetve Pestújhelyen töltötte gyermekkorát. A magyaron kívül angol és német nyelven is megjelenő album közel kétszáz aktuális képet villant föl hazánk hol ismertebb, hol búvó értékeiből. A kialakult szubjektív összképet életképek sora teszi teljesebbé.

Fel

Kezdő oldal

 

A „Felfedezések 2003.” pályázat nyertesei

 

Május 27. és Június 24. között örvendetesen sokan nézték meg a Felfedezések 2003. c. kiállítást a Suliszalonban. Aki a meleg ellenére megmászta a Pestújhelyi úti iskola lépcsőit, bizonyosan nyertese lett ennek a pályázatnak, hiszen a zsűri által kiválasztott anyag rangos, színes képet mutatott lakóhelyünk amatőr művészeiről. A nyolc éve indult kiállítás-sorozat az igényes amatőrök munkáiból évről évre színpompás anyagot vonultat fel, s a visszatérően bemutatkozó alkotók mellett új nevek, új alkotások is megjelennek minden esztendőben.
A kiállításon szerepelni rangot, elismerést jelent, - hisz a zsűri által kiválasztott anyag a benyújtott pályázatok legjavát mutatja meg. A színvonalat jelzi, hogy Prax Ágnes, akinek képei az eddigi nyolc év során többször is díjat nyertek, - idén nem jelentkezett. Felvették a Művészeti Akadémiára, tehát nem amatőr többé. Sikerének, melyet itt, a Pestújhelyi Napok kiállításain alapozott meg, szívből örülünk.
Az idei kiállítás - amelyet Budai Péter úr, a Polgármesteri Hivatal művelődési osztályvezető helyettese nyitott meg május 27-én - változatos szép anyaggal fogadta a látogatókat. Sok gyerek is elnézelődött itt, s, ráérezhettek ők is, a felnőttek is arra, hogy milyen élvezet magunk örömére szépet teremteni: legyen az kép, faragás, vagy akár napernyő. Igen, a kiállításon művészi igénnyel megmunkált, romantikus, hófehér napernyők is szerepeltek: Szabó Ida egyedi csipkedíszítésű alkotásai.
A festmények élményét az alkotók egyénisége tette elsősorban egyedivé, s csak másodlagos különbséget jelentett a hordozó anyag (papír, fa, vászon, vagy rostlap) és az alkalmazott festékfajta (akvarell, olaj vagy más).
A képek, tiffany technikával készült üvegdíszek s a tűzzománc munkák közt idén mívesen szép fafaragás és groteszk bájú bábfigurák is szerepeltek.
A zsűri által (elnöke: Szunyogh László, tagjai: Kissné Breczek Margit, Nagy Edit és Ádám Ferenc) elfogadott alkotásokat szakmai rutinnal és szeretettel Nagy Edit rendezte egységes, minden tárgyat kiemelő, és keretbe foglaló kiál-lítássá.
Szentivánkor, június 24-én este 6 órakor zárult a tárlat, s a kánikula ellenére szép számmal összegyűltünk erre az eseményre, hiszen itt hirdették ki a pályázat eredményét is.
Nagy Edit méltatta még egyszer az alkotókat. Minden résztvevő emléklapot kapott, - jelezve, hogy a részvétel is rangot jelent.
Idén az első díjat Liszkayné Szilágyi Ildikónak ítélték erőteljes hangulatú ten-ger-ábrázolásaiért.
A második díjat megosztva Tölgyessy Veronika olajfestményei és Mészáros Zsófia karakteres bábui kapták (ő Csokonai Dorottya c. művének aggszűzeit keltette életre).
A harmadik díjat Hoppál György kapta fából faragott, tűzzománccal díszített kisméretű szárnyas oltáráért. Az, áttört csipkemintás faragás a kiállítás egyik leglátványosabb alkotása volt.
A közönség díját Heiling Anna kapta. Ő a Bibliájához készített tűzzománccal díszített bőr könyvborítót.
Csizmadia Ferencné és Csizmadia Zsófia közös alkotása azért volt figyelem-reméltó a tárgyi szépségen is túl, mert anya és lánya közösen készítették tűz-zománc munkáikat.
Rákospalota, Pestújhely és Újpalota alkotókedvű polgárai! Lehet készülni a „Felfedezések 2004” pályázatára!
Ez az évről-évre ismétlődő rendezvény úgy kinőtte magát, hogy a rendezők fontolgatják: a Pestújhelyi Napok eseménysorozatától függetlenítve, pátriánk önmagában is izgalmas programjaként még nagyobb figyelmet lehetne bizto-sítani a köztünk rejtőzve alkotó, mindannyiunk életét gazdagító amatőr művé-szek számára.

Mészáros Emőke

Fel

Kezdő oldal

 

 

Fel

Kezdő oldal

 

Moldvai Táncház

 

A csángók a történelmi Magyarország területén kívül, Bukovinában és Romániában letelepedett magyarok. Már 1234-es írásokon találkozhatunk falvaikkal. Egyes tájakon korábban megjelentek, mint a románok. Magyarlakta településektől távol élnek, ezért nyelvük, öltözetük, és szokásaik jelentősen módosultak, hatással voltak rájuk a román kultúra egyes elemei. A tájegységet Moldvának nevezik.
Az Újpalotai Napok keretein belül moldvai csángó táncházat hirdettek meg a szervezők az USZIK-ban, mely filmvetítéssel kezdődött.
Férjemmel fél órás késéssel értünk oda. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy milyen silány az érdeklődés. Mindössze egy tucatnyian voltunk a zenészekkel és az oktató Halmos Katával együtt. Végül is így utólag nem is csodálkozom, hiszen iszonyatos volt a hőség. Hiába nyitogattuk az összes ablakot, szellő sem moccant. Hát a hozzám hasonló bolondokon kívül kinek van kedve ilyen körülmények közt még táncolni is?
Igen érdekesek voltak a filmrészletek. Őrület! Annak ellenére, hogy a csángók is magyarul beszélnek, egyszerűen képtelen voltam megérteni a mondataikat. Egy-egy szót sikerült csak elcsípnem. Furcsa volt bepillantani az életükbe. A mi nagyvároshoz szokott szemünk nehezen fogadja be az ottani körülményeket.
És végre játszani kezdtek a muzsikusok, megkezdődött a tánc. A moldvai zenének külön varázsa van. Monotonitásával megfogja az embert. Ugyanakkor érdekes, hogy a tánclépések helyenként milyen erőteljesek. Talán azért is csodálom így, mert azelőtt soha nem jártam ilyet. Sőt, tulajdonképpen évek óta egy lépést sem tettem zenére. Ennek ellenére magam is elcsodálkoztam, hogy milyen jól bírom. Igenám, csak ne álltam volna le! Abban a pillanatban, hogy pihenőre adtam a fejem, iszonyatosan elkezdtem szédülni. Így hát újra táncolnom kellett. Azt hiszem, bírtam volna egész éjjel is akár. Azonban az érdeklődés hiánya, illetve a lógó nyelvek oda vezettek, hogy este tíz körül vége szakadt a mulatságnak.
Sajnálom, mert nagyon jól éreztem magam. Megfogadtam, hogy ezentúl egyetlen táncházi lehetőséget sem hagyok ki.

Fel

Kezdő oldal

 

Szentivánéj Pestújhelyen

Június 24-én, Szentivánkor van az év legrövidebb éjszakája. Idén ez a nap pont keddre esett. Emiatt nyilván sokan döntöttek úgy, hogy aznap éjjel inkább megkímélik magukat a mulatozástól. Este nyolckor kezdődött a Pestújhelyi Közösségi Ház udvarán az a buli, amely tulajdonképpen a Pestújhelyi Napok lezárása is volt egyben, hiszen ezen a napon záródtak kiállításaik is. Annak ellenére, hogy hétköznap volt, szép számmal érkeztek vendégek. Én sem maradhattam ki.
Az igazat megvallva táncos mulatságra számítottam, ezzel szemben - bár adott volt zene és hely - senki nem kezdte ropni. Ez persze már igazán nem a szervezők, sőt nem is a zenészek hibája. Inkább annak tudható be, hogy a társaság így is nagyon jól érezte magát. Összetolt asztalok körül ülve beszélgettünk hol visszafogottan, hol harsányabban. A Madárdal zenekar mindeközben dunántúli népzenével szórakoztatott bennünket.
Tizenegy órára már jócskán megfogyatkoztunk. Lassan a tábortűz köré csoportosultunk. Kísérletet tettünk közös énekelgetésre is, de ha engem kérdez valaki... hát ez utóbbi kudarcba fulladt. Lényegében az éjféli tűzugrás zárta a napot.
Ismét úgy érzem, hogy érdemes volt ottlennem. Új emberekkel ismerkedtem meg, és régi ismerősökkel beszélgettem. Én ettől jobban érzem magam.

 

Fel

Kezdő oldal

 

 

 

Újpalotai Napok 2003. június 10-15.

11. alkalommal került sor az Újpalotai Szabadidő Központ szervezésében a hagyományos kulturális rendezvénysorozatra. A városrész életében egy kis „felfordulás” nem olyan rossz dolog, ha programok között érdekes és értékes produkciókat is láthattak az érdeklődők.
A teljesség igénye nélkül pillanatképek a programokból:

Ha a műsorplakáton összeszámoljuk, hogy hány program volt az Újpalotai Napokon, 21-et találunk! Jövőre mennyi lesz?…

 

Fel

Kezdő oldal

 

 

SÉTABUSZOZÁS – május 25. vasárnap 18 óra

 

Szűcs István háza

Jelentkezni két nappal hamarabb kellett volna, de mindig csak halogattam. Végül előző este fél tízkor telefonon elértem Pintér Zsuzsát, aki az egész gárdájával együtt még mindig a Közösségi Házban volt. Szerencsémre még nem telt meg a járat. Felfértem rá egész családommal.
A nyitott sétabuszozás Pestújhely utcáin már önmagában is egy kaland. Nem egy szokványos látvány. Amerre csak mentünk, mindenhol jól megnézték a jelenséget. Volt, ahol a gyerekek integetve szaladtak utánunk, mellettünk. Az külön tetszett, hogy úton-útfélen hangos és boldog üdvözlések közepette megjelent hol ennek, hol annak az ismerőse. Valahogy jó érzéssel töltött el.
A városnézést Ádám Ferenc, a Rákospalotai Múzeum egykori igazgatója vezette. A közönség olyan emberekből állt, akik mind Pestújhely történelmének részei, résztvevői, legalábbis felmenőik révén. Így mindannyian – mint jómagam is – már sok mindent hallottunk korábban szüleinktől.
Nem gondoltam volna például, hogy az az apró kis házikó a Szűcs István utca elején, Pestújhely első elemi iskolájának épülete. Vajon hány ilyen, külsőleg jellegtelennek tűnő épület van még, aminek ilyen érdekes a múltja? Később egyébként – mint megtudtuk – a község egész kis iskolavárossá fejlődött. Kizárólag helyi diákokkal nem tudták volna megtölteni az intézményeket.

 

 

 

 

 

 

 

A jelenlevők megtudhatták például, hogy a községnek két mozija is volt. Az egyik, az úgynevezett „mezítlábas”, a szegényebbeknek. Ez az épület a mai OTP-épület helyén állt. A másik az elegánsabb közönség számára, mely színházként és kertmoziként is szolgált, étteremmel. Ez volt a Széchenyi Színház, később Széchenyi Mozi. Az anekdota szerint egyik előadás közepén belépett két ÁVÓ-s géppisztollyal. Kizavartak mindenkit és közölték, hogy a mozi mostantól már az államé.
A vallási felekezetek a következőképpen alakultak: A legnépesebb közösség a katolikus volt, a második a református, harmadik a zsidó, és a negyedik az evangélikus. Ennek ellenére az az érdekes, hogy csak a zsidóságnak nem épült temploma. Ők imaházat tartottak fenn. Az nem tudtuk meg, hogy hol volt ez az imaház.
Az egykori községháza akkor semmisült meg, amikor egy tűzoltó művészetre adta a fejét. Egészen pontosan az történt, hogy egyik kertbe lezuhant egy bomba, ami nem robbant fel. Az volt az utasítás, hogy vigyék a temetőbe és ott semmisítsék meg. Hogy, hogy nem, a bomba visszakerült a községházára, és ott az a bizonyos tűzoltó azzal a gondolattal, hogy majd emlékművet farag belőle, kalapáccsal kopácsolni kezdte. A visszaemlékezések szerint többen (jegyző és katona) is figyelmeztették a tűzoltót, hogy hagyja abba, de ő nem hallgatott senkire. A hivatalban élelmiszerjegy osztás volt. Hosszú sor kígyózott az épület előtt, mikor megtörtént a baj. A helyszínen azonnal nyolc halottat számoltak meg, de nem ez volt a valós szám. Képtelenség volt nem hogy azonosítani az elhunytakat, de megszámolni is. Darabjaikat tömegsírba temették. Az egykori épület helyén kopjafa emlékeztet a történtekre.

Ipartestületi Ház

Ekkor sérült meg a szemközti Ipartestületi Ház oly mértékben, hogy azóta sem lehetett rendbehozni, megerősíteni. Itt például remek színházterem volt. A helyi diákok előadásokat tartottak itt.
Az évszámok – röstellem, de – egyik fülemen be, a másikon ki.
A kórház területének megemlítését hagytam utoljára. Megdöbbentő látvány tárult elém. Kicsit azért is rossz volt betérni, mert néhány hónappal ezelőtt volt egy nagyon nyomasztó álmom, ami itt játszódott. Azóta akárhányszor elsétálok mellette, mindig végigfut a hátamon a hideg. Most is a szememmel folyamatosan azt az épületet, sarkot, zugot kerestem, amit álmomban láttam. Meg is találtam, akárhova is néztem. Én azelőtt soha nem voltam bent ilyen mélyen. Borzasztó a lepusztultság. Ma már lassan ott tartunk, hogy lebonthatjuk ezeket a gyönyörű épületeket, sőt, az újabbakat is. Sajnos ez az állapot kívülről is látható, sejthető. Amire viszont nem számítottam, hogy a legelhagyatottabb részeken autóroncsok vannak. Nem egy, és nem kettő. És nem tíz éve rothadó ruszki járgányok (bár azt is láttam). Szomorú! A rossz gazda talán még mindig jobb, mint a gazdátlanság.
Szóval, visszatérve az utazásra: tetszett. Bizonyos esetekben talán részletesebb információt igényeltem volna. Sajnáltam, hogy kizárólag a hőskorról hallhattunk. A jelen és a nem túl régmúlt kimaradt az előadásból. Érdekelt volna, hogy egy-egy épületnek mi lett a későbbi a sorsa. Vagy kik élnek benne most. Sőt, megkockáztatom, néhány esetben az újabb épületek története is érdekes lehet.
A buszozás végeztével már sötétedett. A Közösségi Ház dolgozói tábortűzhöz készülődtek. Folytatásképp szalonnasütés és énektanulás volt betervezve. Babám a párom vállán már egy ideje jóízűen aludt. Szerettem volna maradni, de hát kisgyermekes anyuka vagyok. Ha én ezt esetleg valami módon elfelejteném, a férjem figyelmeztet rá. Így történt ez most is. Tehát elszalasztottuk a lehetőséget, hogy jobban megismerhessük a helyiekkel egymást, de megbeszéltük, hogy jövőre majd végig maradunk.

 

Fel

Kezdő oldal

 

A táplálék kiegészítők szerepe és fontossága a mindennapjainkban

 

A XXI. század emberének rohanó mindennapjaira a stressz, a túlhajszoltság jellemző, amely egyenes úton vezet a szellem, a test és a lélek harmóniájának elvesztéséhez.
Vajon elmondhatjuk-e magunkról, hogy megfelelően bánunk testünkkel, értékeljük, megbecsüljük egészségünket? Már rég elfeledtük az orvostudomány atyjának tartott Hippokratész híressé vált mondását: A bölcs embernek fel kell ismernie, hogy legdrágább kincse az egészsége. E tézis értelmében, napjainkban egyre fontosabbá válik a szellem, a test és a lélek egyensúlyának a helyreállítása. E cél érdekében fontos igénybe vennünk és felhasználnunk a szervezet öngyógyító képességét, öngyógyító mechanizmusát.

Az ipari technológiák gyorsütemű fejlődésével napjaink részévé lett a kiterjedt környezet- szennyezés. Életünk számos területén árasztanak el bennünket szintetikus anyagokkal, mely az ártalmak sokaságát vonja maga után. Ezért érthető az az igény, mellyel nap mint nap találkozunk, hogy ti. az ember vonzódik a természetes dolgokhoz. Ismeretes az a tény, hogy táplálkozásunkban nagy helyet foglal el a tömeges állattartásból származó termékek fogyasztása. Az úgynevezett polgári étkezéssel fogyasztott nagyüzemi táplálékok gazdagok zsírban, fehérjében, szénhidrátokban, ugyanakkor szegények enzimekben, vitaminokban, ásványi anyagokban és nyomelemekben. Mindez méreganyagai révén károsan hat szervezetünkre.

Az elmúlt évtizedben divattá vált a hazai piacon megjelent számtalan táplálék-kiegészítő kontrol-nélküli, ötletszerű fogyasztása – ismerettől, illetve pénztárcától függően.
Fontos megjegyezni, hogy a táplálékkiegészítők a táplálkozásunk hiányosságait hívatottak egyensúlyba hozni, ezért használatuk odafigyelést igényel, és elengedhetetlenné teszi a készítmények alapos ismeretét.

A táplálék-kiegészítő kiválasztásánál először is tisztáznunk kell: mit szeretnénk elérni a használatával. Ezt követően ellenőriznünk kell, hogy a kiválasztott készítménynek van-e OÉTI ( Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézet ) engedélye, ismert-e a származási helye, a gyártója, a készítményhez felhasznált összetevők, valamint a minőség-megőrzési adatok.
Az alkalmazás célja lehet betegség-megelőzés, a jó közérzet fenntartása, az immunállapot erősítése, vagy pedig egy lezajlott, vagy lezajlóban levő kóros állapot – kiegészítő - gondozása.
A táplálék-kiegészítők alkalmazása akkor igazán eredményes, ha életmód-változtatással társul.
Az egyénre szabott táplálék-kiegészítő kiválasztásában jó eredménnyel alkalmazhatók a különböző bio-rezonancián alapuló energetikai mérések, amivel folyamatosan biztosítható a készítmény egyénre szabott kiválasztása, illetve az adagolás testre szabása.
( folyt.köv.)

Dr. Kovács Matild
Belgyógyász és mozgásszervi rehabilitációs főorvos
NYIKO Orvos Természetgyógyászati Tanácsadó Centrum
Bp. XVI. Rigó u.32. Tel: 06-30-585 7848
E-mail:drkovacs.matild@axelero.hu.

Fel

Kezdő oldal