A te kukoricád és az én kukoricám

Nagy Előd festőművész honlapja

Tisztelt Olvasó!

Örömmel tudatom, hogy megszületett a XV. kerület levelezőlistája.
Amennyiben feliratkozik, a jövőben értesülni fog Újpalota, Rákospalota és Pestújhely eseményeiről.
Létrejöttünk célja az információáramlás az építés, a szépítés, a fejlesztés érdekében.
Az olvasóink egyben íróink is. Bármilyen szerveződésről, találkozóról, fórumról küldhető üzenet a list@palota.lx.hu címre, melyet a lista minden tagja automatikusan megkap.
Céltalan levelezgetéseket fővesztés terhe mellett kéretik kerülni!
Feliratkozás a subscribe@palota.lx.hu címen, vagy az egyszerűség kedvéért az oldal alján található mezőbe írja be az e-mail címét!
Kérem, amennyiben van lehetőségük, tájékoztassák a helyi ismerőseiket a levelezőlista létezéséről.

Köszönöm!

Szabó Bori

Feliratkozás a(z) 'palota' csoportra

A te kukoricád és az én kukoricám
(Gondolatok a társadalmi tőkéről)

„A te kukoricád ma érik be; az enyém holnap. Mindkettőnk számára kifizetődő lenne, ha ma én dolgoznék veled, holnap pedig te segítenél nekem. Ám én nem kedvellek téged, és tudom, hogy te sem kedvelsz engem. Nem fogok tehát fáradozni érted; ha pedig magam miatt tenném - viszonzás reményében -, tudom, csalódnom kellene, mert függenék nagylelkűségedtől. Hagyom tehát, hogy egyedül dolgozz; s te is ugyanígy bánsz velem. Váltakoznak az évszakok; s a kölcsönös bizalom és biztonság hiánya miatt mindketten elveszítjük termésünket.

(David Hume)

Hume földművesei nem voltak ostobák, bolondok vagy gonoszak; sokkal inkább voltak csapdában.
Ha hiányzik a koordináció és kölcsönös érdemi elkötelezettség, az emberek inkább elállnak az együttműködéstől, szomorúan, de racionálisan erősítve meg egymás pesszimista hozzáállását.

EGY OLASZORSZÁGI KÍSÉRLET TANULSÁGAI

Az 1970-es évektől kezdődően az olaszok egy sor potenciálisan erős regionális önkormányzatot hoztak létre országszerte. A 20 intézmény formailag teljesen megegyezett, ám azok a társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális kontextusok, amelyekbe ágyazódtak, drámai eltéréseket mutattak, a preindusztriálistól (az iparosodás előtti korszak) a posztindusztriálisig (az ipari forradalom utáni korszak), a hithű katolikustól a buzgó kommunistáig, a fásult feudálistól az eszeveszettül modernig.
Az új önkormányzatok némelyike gyászos kudarcot vallott – hatékonyság hiánya, letargia, korrupció. Mások azonban figyelemre méltóan sikeresnek bizonyultak: innovatív napközis programokat és szakképzési központokat hoztak létre, elősegítették a beruházásokat és a gazdasági fejlődést, úttörő jellegű környezetvédelmi szabványokat és családi klinikákat alakítottak ki – jól menedzselve a közügyeket, választóik általános megelégedésére.

Az állampolgári részvétel erős hagyományai – szavazók aránya, újságok olvasottsága, kórusokban és olvasókörökben, lakossági klubokban, futball egyesületekben való részvétel – mind-mind a sikeres régiót fémjelzik.

Néhány olasz régió, pl. Emilia-Romagna és Toszkána, számos aktív közösségi szervezettel rendelkezik. Ezen területek lakói a közügyek mentén köteleződnek el, nem pedig valamilyen pártfogó közbenjárásával. Bíznak egymásban, abban, hogy mindannyian tisztességesen cselekednek és betartják a törvényeket. A közösségek vezetői viszonylag őszinték és elkötelezettek az egyenjogúság iránt. Társadalmi és politikai hálózataik horizontálisan, nem pedig hierarchikusan szerveződnek. Ezek a „polgári közösségek” (civic communities) nagyra értékelik a szolidaritást, a polgári részvételt és a becsületességet. A demokrácia itt valóban működik.
A másik oldalon az úgynevezett „nem-polgári” (uncivic) régiók, mint pl. Calabria és Szicília állnak, amelyeket jól jellemez a francia incivisme (polgáriatlanság) kifejezés.
Itt majdnem mindenki egyetért azzal, hogy a törvényeket azért hozzák, hogy megszegjék őket, ám félve mások törvénytelenségétől, mindenki szigorúbb fegyelmet követel. Az egymásba érő ördögi körök csapdájába zárva mindenki tehetetlennek, kihasználtnak és boldogtalannak érzi magát.

A TÁRSADALMI TŐKE ÉS A GAZDASÁGI FEJLŐDÉS

A vidékfejlesztés tanulmányozóinak kutatási eredményei azt mutatják, hogy egy őshonos helyi egyesületekből álló hatékony hálózat legalább olyan fontos lehet a növekedés szempontjából, mint a fizikai beruházások, a megfelelő technológia vagy (a neoklasszikus közgazdászok csodaszere) „a láthatatlan kéz”.

A társadalmi tőkét lassan világszerte a gazdasági fejlődés létfontosságú összetevőjeként tartják számon.

A Kelet-Ázsia rohamosan növekvő gazdaságát vizsgáló tanulmányok mindig kihangsúlyozzák a sűrű társadalmi hálózatok jelentőségét - így gyakran egy új típusú „hálózati kapitalizmus” képviselőiként emlegetik őket. Ezek a hálózatok, melyek alapját gyakran a tágabb családi kör vagy szoros etnikai közösségek alkotják (pl. a tengerentúli kínaiak), elősegítik a bizalmat, csökkentik a tranzakciók lebonyolításának költségeit, valamint felgyorsítják az információáramlást és az innovációt.

A társadalmi tőkét úgymond pénzügyi tőkévé lehet változtatni.

Robert D. Putnam: A prosperáló közösség. A társadalmi tőke és a közélet (részletek)
In: The American Prospec, Inc. Preferred Citation: Robert D. Putnam, "The Prosperous Community" The American Prospect vol. 4 no. 13, Marc 21, 1993.
Fordította: Varga Tamás

Folytatjuk.
Várjuk erről a manapság nagyon előtérbe került témáról a hozzászólásaikat: észrevételeket, véleményeket, ellenvéleményeket!
Figyelmüket köszöni

Báthory Erzsi

Fel

Kezdő oldal