Játszótér
Edit
konyhája - Könnyű nyári ételek
Kerékpárral
Kata
és Peti - Egy kismama naplója
Könnyű nyári ételek
 Cukkíni
pármai módra
Hozzávalók:
½ kg cukkíni
1,25 dl olaj
1 kg paradicsom
1 nagy hagyma
2 gerezd fokhagyma
5 dkg reszelt sajt (parmezán vagy trappista)
só, bors, bazsalikom (friss vagy szárított)
Elkészítése:
A jól megmosott cukkínit héjastól felszeleteljük és enyhén sózzuk,
kicsit állni hagyjuk. Majd leöntjük a levét és forró olajban mindkét
oldalát aranybarnára sütjük, és lecsöpögtetjük. Az olajban az apróra
vágott hagymát és fokhagymát üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a kockára
vágott paradicsomot és szósszá főzzük. Sózzuk, borsozzuk.
Kiolajozott edénybe rétegezzük: cukkíni – bazsalikom – szósz – sajt
Luxus változatnál lehet sonka szeleteket (az olcsó is jó) és mozzarellát
is használni a rétegezésnél.
Előmelegített sütőben 200°-on kb. 30 percig sütjük.
Hidegen és melegen is finom.
Jó étvágyat!
Padlizsán krém magyar módra
5-6 db nem túl puha padlizsánt szenesre kell sütni.
(Legyen szára, mert könnyebb vele dolgozni. A puha padlizsán nagyon
magos és ezért nem jó). Sütés után száránál megfogva hideg víz alá
kell tenni, ezután a héját le tudjuk húzni.
A húsát deszkára tesszük és fa-eszközzel kapargatva (mint a májat)
pépesítjük. Fémmel nem nyúlunk hozzá!!
Mikor kihűlt, összekeverjük majonézzel, sóval, borssal, 1 fej apróra
vágott vörös hagymával, 2-3 gerezd összetört fokhagymával.
Kihűtve és pirítóssal + paradicsommal isteni!
Jó étvágyat!
Sárgadinnye desszert
Hozzávalók:.
Fejenként ½ sárgadinnye (női maroknyi dinnye )
pici alkohol (rum, konyak, likőr) ami van otthon.
Hozzá illő fagyi (vanília, mogyoró, stb.)
Elkészítése:
A ½ dinnyéket átöblítjük a szesszel és betesszük a hűtőszekrénybe
héjastól.
Tálalás előtt bele a fagyi adagot és lehet enni. Díszítésül használhatunk
tejszínhabot, ostya-rudakat vagy szeleteket.
Vendégvárónak is jó, finom és gyors!
Sárgadinnye karácsonyra
A dinnyéket hámozzuk, magozzuk, szeleteljük.
Sok porcukorba forgatjuk a szeleteket, úgy, hogy a cukor mindenhol
befedje őket. Szorosan lerakjuk fagyasztó dobozba és lefagyasztjuk.
Karácsonykor elővesszük és nem túl puhára kiengedjük. Olyan mintha
friss lenne.
Fel
Kezdő oldal
Kerékpárral
Nem is tudom... Ez most csak egy céltalan cikk
lesz. Egyszerűen csak el kell sírnom a bánatom mindenkinek. Fel
vagyok háborodva. A következő történt ugyanis:
Tegnap elhoztam az évek óta nem használt biciklimet a szervízből.
Teljes ápolást kértem, plusz egy gyerekülést. Már tegnap boldogan
süvítettem vele. Kisfiam a hátsó ülésen sikongatva jelezte, hogy
ő is fantasztikusan érzi magát.
 Ma,
Újpalota felől kerekezem a Pestújhelyi úton. Csomagtartómon gyermekülés,
benne csücsül másfél éves kisfiam. Szabályosan haladunk. A Pestújhelyi
utat, egy kereszteződést leszámítva mindenhol stoptáblák védik.
A kórház és iskola közötti kerezteződéshez érünk. Balfelől egy fehér
kombi, talán opel (ennyit a típusismeretemről) szépen körülnéz,
majd konstatálja, hogy nem jön semmi. Csak mi. De mint tudjuk, a
biciklista nem ember. Szóval gázt adott, és még ránk is húzta a
kormányt. Nem volt véletlen a dolog. Olyan közel ment a padkához,
ahogy a Pestújhelyi úton sosem szokás. Minket csak az mentett meg
a borulástól, hogy jó kormányos vagyok.
Nem szoktam, de most bizony nagyon csúnyán szitkozódtam. Mire a
cipészhez értem már remegett kezem-lábam az idegességtől. Az bosszant,
hogy hirtelen dühömben a rendszámát sem néztem meg a "jófej"nek,
aki valószínűleg a visszapillantó tükrébe nézve jót röhögött. Még
csak nem is lassított. Hát hogy lehet valaki ilyen? Annak örült
volna, ha sikerül a fiamat összetörnie? Mit bizonyított volna vele?
És vajon kinek?
Fel
Kezdő oldal
Kata és Peti
Egy kismama naplója
FALUN
Végre megvalósult régi álmom, hogy a fiamnak egy olyan nyaralást
adhassak, amilyenben nekem volt részem gyerekkoromban.
Holládon, egy pici kis somogyi faluban találtunk rá egy kedves családra,
és ott töltöttük nyaralásunk egy részét. Gyönyörű helyen voltunk.
Egy csepp völgyben, erdőktől körülölelt kis falu ez, talán ha kétszáz
lakossal. Itt aztán minden adott volt a pihenéshez: tücsökciripelés,
állatok, jó levegő. A házinénink sosem adott még ki szobát (kicsit
kalandosan találtunk egymásra), ezért a "vendéglátást"
szó szerint értette. Jöttünkre levágott két csirkét, kirántotta,
és ettől kezdve minden földi jóval elhalmozott minket a nyaralás
ideje alatt.
 Peti
alig hogy megérkeztünk, lecsapott a két kiskutyára - és viszont
-, el se eresztették egymást három napig. A két kis vakarcs reggelente,
amint meghallotta kisfiam hangját, rohant ki a sufniból, és kezdetét
vette a birkózás, a játék. Az udvarban lakott még három pelyhes
kiskacsa is. Őket etette-itatta naphosszat. Aztán hátrébb merészkedett
a hátsó kertekbe....Ott aztán már volt minden: két nagy ló, kutya,
akiktől először frászt kaptam, de a második napon csatakosra nyalták
a fiamat, így már nem tartottam tőle, hogy megharapják. Egyébként
a srácnak hihetetlen a bátorsága, simán a hasa aljáig ha ért a kutyának,
de még csak nem is óvatosan közelítette meg.
Aztán voltak felnőtt hízó libák, na őket napjában minimum hússzor
futtatta meg, ledolgoztatva velük amit felszedtek. Peti teljesen
"szabadtartásos" volt itt, mert miután a kutyáktól nem
féltettem, szabadon bóklászott a három udvarban, tudtuk, el nem
tud sehova elmenni. Végre nem kellett rohanni állandóan utána, így
kicsit pihenhettünk, beszélgethettünk Csabival mi ketten - is. Egyszer
aztán gyanúsan nem rohannak a libák, baromfitoll sem szálldos udvarszerte....hát
meg kéne nézni, mi ez a csend....Peti sehol...egyszer csak a szemem
a tyúkólba vezető létrára téved....gyanússá válik, hát benézek.
Peti benn ül az ülőfán négy - öt tyúk társaságában, lóbálja a lábát,
és teli pofával vigyorog. Na, el lehet-e egyáltalán képzelni, milyen
egy tyúkól belülről?!
A szomszédnak tehenei voltak, oda is átjárt a "pesti kisfiú"
tehenet nézni, majd fejni. Később ki, majd visszahajtotta őket a
legelőről. Szóval estére jól elfáradt, nem volt már gond az altatással,
és az evéssel sem. Három napig maradtunk, majd továbbálltunk, ígéretet
téve, hogy még visszajövünk az ősszel, talán majd a télen is.
SEMMERING
Tervünk az volt, hogy Sopronig meg sem állunk, majd ott megszállunk,
és másnap reggel korán átmegyünk Ausztriába. Aztán mégis máshogy
döntöttünk, délután átléptük a határt, és mentünk a "hegyek
felé". A lényeg az volt, minél erdősebb, minél magasabb legyen
az a hely, ahová megyünk. Végül a semmering-i síparadicsomban kötöttünk
ki, már este öt órakor. Sajnos az eső zuhogott, már nagyon fáradtak
voltunk, így hát gyorsan szállást kerestünk. Találtunk egy párcsillagos
(de így is nagyon drága) hotelt, és ott aludtunk éjszaka. A hotelben
eléggé közmegrökönyödést keltettünk egy rohangáló, hangoskodó kiskölyökkel,
ugyanis javarészt, (na jó, csak és kizárólag) német nyugdíjasok
voltak a szállóvendégek. Látszott az arcukon, amikor levonultunk
vacsorázni, hogy - "na most aztán vége a nyugalomnak".
Mondjuk Peti nem is múlta alul magát, két kanál leves után befejezettnek
nyilvánította az étkezést, és rohangálni kezdett. Meg is kaptuk
rendesen a rosszalló arckifejezéseket jobbról-balról. Utána már
csak akkor néztek csúnyábban, amikor a partedlinek hozott textilpelenkát
átbújtattuk Peti hóna alatt, és a szék háttámlájához kötöttük. Persze
nem hisztizett, egy jó ideig észre se vette a cselt. A hotel uszodáját
élvezte a legjobban (karúszó nélkül még mindig egy lépést se tehet
víz közelében). A medence vize kb 150 cm volt, én is épp hogy kiláttam
belőle. Peti talált egy medencébe benyúló betonnyelvet, onnan ugrált
fáradhatatlanul a vízbe.
Másnap Sopronba mentünk, itt is egy éjszakát töltöttünk. A hazaindulás
előtt még megmásztuk a hegyet, a Károly - kilátót.
A KULLANCS - ÉS MÉG VALAKI
A nyaralásból két vendéggel érkeztünk haza.
Vasárnap értünk haza, hétfőn sajnos Peti nyakában egy kullancsot
találtunk. Rohantunk a dokihoz, mert én nem mertem kiszedni. A védő
nénink azzal nyugtatott, és nyugtat azóta is, szerinte nem is kullancs
volt. Sajnos, nem oltattam be Petit kullancs ellen, mert akkor azt
mondták, ha nem lakunk olyan helyen, nem járunk rendszeresen erdőbe,
felesleges, ha mégis megcsípi, van egy oltás, amit a csípéstől számított
három napon belül be lehet adatni. Meg is kaptuk a receptet, mentünk
kiváltani. Mondanom sem kell, fél Budapestet bejártuk, sehol nem
volt az oltóanyag. Kérdem én: ha egy oltóanyag olyan, hogy 72 órán
belül be kell adni, ugyan már, miért nem lehet kapni??? Még a László
Kórház patikáját is megjártuk, és milyen jól tettük!! Ott sem volt
oltóanyag ugyan, de ott mondtak még valami nagyon érdekes dolgot:
nekik az orvosok azt mondták, hogy ők be se adnák a saját gyereküknek,
mert nem kellően szűrt emberi vérből csinálják, és sokkal nagyobb
bajt okozhat, mint az agyvelőgyulladás. Svájcban egyébként betiltották.
Hát ezzel az infóval a hátunk mögött már nem akartam annyira beadatni,
a doktor nénink is olyan rendes volt, hogy körbetelefonált, és neki
is hasonló infókat adtak. Szóval, lassan letelik a 4-6 hét, amíg
figyelni kell a gyereket, és én már be is oltatom, még egyszer ezt
az izgalmat, amit az elmúlt hetekben álltam ki, nem kívánom senkinek.
Az izgalmak nagyon nem hiányoztak, ugyanis a nyaralásból
már négyen jöttünk haza. (plusz a kullancs)
Peti kistestvére elérkezettnek látta az időt, hogy minket válasszon
családjának, így május végén beköltözött a pocakomba. Találkozásunk
előreláthatólag február végén várható. Nagy-nagy szeretettel várjuk.
- Kata -
Fel
Kezdő oldal
|
