Levelezés
Hulladékpiramis
Levelezés
Levelet írtam Hajdu László polgármester úrnak
ez év április elején, amelyben felajánlottam, hogy akár ő, akár
a kerületi vezetés más tagja reflektálhatna bármilyen terjedelemben
azokra a cikkekre, amik megjelennek a Toronyhírben, de akár más
témában is. Ez kicsit összecsengett azzal a február 4-én kelt,
a Nyírpalota Társaság nevében a polgármester úrnak írott levéllel,
amelyben néhányan, itt élő, Újpalotához kötődő civilek, szakintézmény-vezetők
kinyilvánítottuk készségünket a társadalmi párbeszédre a városfejlesztésről.
Erre a februári levélre mindmáig nem kaptunk választ, ám az áprilisira
igen, még pedig június 4-ei keltezéssel Dr. Nagy Antal jegyző
úrtól.
Azt írta nekem jegyző úr, hogy:
„A kerület polgármesteréhez az un. Internetes „társadalmi párbeszéd”
megvalósítására tett kezdeményezése eljutott valamennyi érintett
vezetőhöz…”
„Az önkormányzatnál kialakított rendszer (zöld szám, sajtótájékoztató,
lakossági fórumok, félfogadók, Városházi Napló, Kábeltévé és más
médiumokban való megjelenés) olyan rendszeres elfoglaltságot jelent
a vezetők részére, hogy további kötelezettségek vállalására már
nem nyílik lehetőség. Annak ellenére, hogy a lakossági kapcsolatokból
valójában az önkormányzat vezetésének sohasem elég, mégis a fentiekre
tekintettel a jelen periódusban nem látunk lehetőséget a kapcsolattartás
ajánlott formájának bevezetésére!”
Nagy tisztelettel az alábbi választ küldtem Dr. Nagy Antal jegyző
úrnak.
Budapest Főváros XV. kerület
Önkormányzata
Polgármesteri Hivatala
Dr. Nagy Antal
Jegyző úr részére |
Tárgy: Válasz 2003. június 4-én kelt levelére
1-208/2003 |
Tisztelt Jegyző Úr!
Levelét némi ijedelemmel vettem kézbe: mélyen
törvénytisztelő polgár lévén mi okot adhattam arra, hogy levelével
megkeres. A levelet végigolvasva meglepetések sora ért: a 2003.
április 7-én kelt levelem személyesen Hajdu László polgármester
úrnak szólt (még a Kedves Laci! megszólítást is hozzáfűztem a
Tisztelt Polgármester Úr! megszólításhoz, nehogy azt higgye, hogy
ridegre akarom váltani a köztünk megszokott hangnemet), amihez
képest közlendőm érthetetlen módon nemcsak „valamennyi érintett
vezetőhöz”(?) , hanem Önhöz is eljutott. A legnagyobb meglepetést
azonban az okozta, hogy a merőben lakossági és mediális nyilvánosságra,
illetve társadalmi kapcsolatteremtésre vonatkozó ajánlatom a helyi
törvényesség őrétől nyert elutasító választ.
A Toronyhírben 2000. májusában megjelent, Önnel készített interjúmban
Ön a következőket mondta: „ A jegyző munkájának lényege, hogy
az önkormányzat és a polgármesteri hivatal mindennapi munkájában,
működésében törvénysértések ne fordulhassanak elő, illetve a döntések
során ne teremtődjék lehetőség se olyasmire, ami hosszú távon
törvénysértéshez vezethet.” …”A polgármester politikai vezető,
a jegyző a működés törvényességére ügyel. A polgármester úr mindig
kikéri a véleményemet, nem fordul-e elő törvénysértés egy adott
döntése során, én viszont politikai kérdésekbe soha nem szólok
bele.”
Azt gondolom, hogy ez a levelemben megfogalmazott ajánlat a polgármester
úrhoz egy tisztességes ajánlat volt egy tisztességes helyi médiumtól
(nem vagyunk itt olyan sokan!), azaz tisztán társadalmi vonatkozású,
a helyi nyilvánosság megteremtését célzó civil és közérdekű kezdeményezés.
Sem a hivatali struktúrát, sem a törvényesség, a szabályok betartását
nem érintette távolról sem.
Az már inkább érinti, hogy a Nyírpalota Társaság nevében 2003.
február 4-én Péterfi Ferenc és jómagam, helyi lakosok aláírásával
jegyzett, hivatalosnak tekinthető levelet adtunk át a lakossági
fórumon, nyilvánosan is bejelentve a polgármester úrnak, amely
az önkormányzat és a civil lakosság közötti párbeszédre való készséget
fogalmazta meg, és mindmáig (több, mint négy hónapja!) válasz
nélkül van.
Lakóhelyünket szerető, érte áldozatokat vállaló, minden hátsó
gondolattól, egyéni haszonszerzési, érdekérvényesítési ambícióktól
e tekintetben abszolút mentes polgárok vagyunk, s érthetetlennek
tartjuk ezt a merev, elutasító, sőt válaszra sem méltató magatartást
a helyi vezetés részéről, ami ráadásul még mély szomorúsággal
is eltölt.
Budapest, 2003. június 17.
Maradok tisztelettel
Báthory Erzsi
Kapcsolódó cikkek: