Fõtér

Társadalmi párbeszéd a lakható városról

Koncepciózus vezetés vagy érdekkapcsolatok szövevénye?

Az ideális falu a fővárosi agglomerációban

----->>> Újpalotai Szabadidő Központ honlapja <<<-----

Társadalmi párbeszéd a lakható városról

A hangzatos cím tulajdonképpen egy lakossági fórumot takar. A cél, hogy a helyi lakosság, és vezetőink között kommunikációs kapcsolat, együttműködés jöjjön létre. Sajnálatos, hogy – habár jó páran voltunk – nem telt meg a terem.

Tosics Iván városkutató (http://www.mri.hu) és Jávor Benedek, a Védegylet (http://www.vedegylet.hu) képviseletében volt a két meghívott vendég.

Tosics úr előadása egy diavetítéssel kezdődött. Megismerhettünk egy holland és egy volt NDK-s lakótelepet, melyek korban, méretben, lakosságának számában és építési technikájában nagyjából megegyeznek Újpalotával.

Hollandia legnagyobb lakótelepét eredetileg egy viszonylag előkelő környéknek szánták, azonban többnyire bevándorlókból népesült be. A városrész átadása után körülbelül 5-8 évvel már komoly szociális problémákkal kellett szembenézni. A közbiztonság leromlott, a metróbejárat hamar veszélyes területté vált.
Részben a ’95-ben elnyert Európai Uniós támogatásból, részben állami finanszírozásból nemhogy felújították, de át is építették a lakótelepet. A nyolc emeletes házak egy részét lebontották, más házakat visszabontottak négy emeletessé, irodaházakat húztak fel.

Hasonlóképpen Németországban. Rájöttek, hogy a színeknek, díszítőelemeknek, kapualjaknak óriási szerepe van, így ezekre különös gondot fordítottak. A parkolókat a föld alá süllyesztették. Az épületek új balkonokat kaptak. Teljes szigetelés, és nyílászáró csere. Új házak épültek. Két ház közötti részen, a tetőn például egy kötéltáncost ábrázoló szobor kapott helyet.

Ennek ellenére ezeket a megújult bérleményeket elhagyták lakóik. Most több tízezer felújított lakás áll üresen, mert a német kormány olyan kedvező családiház-építési programot indított, hogy nem érte meg maradni. Jelenleg – legalábbis a vidéki lakótelepek esetében – a bontáson gondolkodnak.

A fenti példák is azt mutatják, hogy a lakótelepek felújításának csakis kollektív településfejlesztési programmal együtt érdemes nekiugrani, figyelve a munkaerő struktúrára.

Vigasztalásképp hozzáteszem, hogy a magyar panel még mindig jobb minőségű, mint az angol, amelyet építés után öt évvel le kellett bontani. A mi házaink szerkezetileg akár száz évig is kibírják.

Tosics Iván mutatott ellenpéldát is egy bulgáriai negyvenötezres lakótelep képében. Teljes elhanyagoltság és hihetetlen lepusztultság. Szemét mindenhol, sötét lépcsőházak, a falak hiányosak, a liftházba belátni, néptelen betonparkok. Sorolhatnám. Egyetlen újabb beruházás egy McDonald’s. Ha nem figyelünk, talán ide juthat Újpalota is.

Az első holland programnál még nem volt lakossági részvétel. Minden egyes művelet felsőbb irányításra ment. Később ez némileg változott. Németországnál azonban egészen más volt a helyzet. Az első pillanattól kezdve bevonták a lakosságot, figyeltek igényeikre, sőt a gyermekeknek szabadidős foglalkozásokat szerveztek.

Bérleti rendszernél jóval egyszerűbb levezényelni a teljes rehabilitációt, mint mikor minden lakás más tulajdonban van. Remek magyarországi példa erre Ferencváros, amely folyamatosan épül, szépül. (http://www.ferencvaros.hu/rehab.htm)

Lassan már nálunk is túlkínálat van az ingatlanpiacon. Növekedjünk, vagy fejlődjünk? A lakosság bevonása nélkül alakítják-e környezetünket, vagy velünk együtt lesz használhatóvá és élvezhetővé a városrészünk? Szükség van lakossági igényfelmérésre. Ez egyfajta védekező mechanizmus is lehet, hiszen ha a lakosság be van vonva, nem lehet a rossz döntésekért az önkormányzatot hibáztatni. És ha már itt tartunk, ez nem is csupán hasznosság kérdése. Az önkormányzatnak ez a feladata. A lakosság igényeit és érdekeit kell képviselni.

Senki sem vágyik lakossági tiltakozásokra, és bizony az effajta megmozdulások már későn is jönnek. Az önkormányzat addigra már nem tud meghátrálni, hisz szerződés köti. Jobb megelőzni a botrányt.

Szívesebben választják a hivatalbéli fejtörést, vagy inkább megkísérlik felmérni a lakosság igényeit? Adjanak esélyt, hogy magunkénak érezhessük a várost, amelyben élünk. Engedjék, hogy – valamilyen formában – magunk alakíthassuk környezetünket. Például kertészeti cég megbízása helyett teremtsenek lehetőséget, hogy a lakosság maga ültethessen virágot, bokrot szervezett formában a Madarak és Fák Napján.

A függetlenedő Skóciában aláírtak egy szerződést a társadalmi részvételről, miszerint a lakosságnak joga, lehetősége és kötelessége szóvá tenni problémáit. A hatalmi, és civil szervek mellett egy civil referens, vagy bizottság képviseli a lakossági érdekeket. Ha olyan mértékű problémával találkoznak, akkor beterjesztik a parlament elé. Voltak már változtatások lakossági indítványra. Nem arra törekednek, hogy hogyan lehet elbliccelni a megoldásokat, megfúrni az ötleteket. Tudják, hogy szükségük van a lakosság véleményére. Ha elvész a bizalom, akkor nem fog működni a kooperáció. A hatalomgyakorlás náluk nem hierarchikus, hanem egy fajta hálózat. Nem fölülről nevezik ki a vezetőket, hanem minden esetben alulról választják.

Magyarországon sok esetben az önkormányzatok részéről nem valós a szándék, kényszernek érzik az együttműködést. A civilek jelzéseit inkompetensek hőbörgéseként értékelik. Az Európai Unióban azonban komolyan veszik az összefogást. A beruházásokat is csak akkor támogatják, ha azt társadalmi párbeszéd előzi meg és nem ütközik lakossági tiltakozásba.

Nálunk a lakóközösségeknek kell együttesen megoldani a problémákat, fejleszteni az épületeket. Városfejlesztési hivatal Magyarországon nincs, a lakótelepek sorsával a kormány nem foglalkozik. Az önkormányzatoknak kell odafigyelniük ezekre a városrészekre.

Az Újpalotai Napoknak például jó közösségteremtő hatása lehet. Egy lépés a lehetséges megoldás felé, részönkormányzat létrehozása a helyi képviselőkkel. Ez Újpalota szempontjából feltétlen előnyös, hiszen elkülönített pénzügyi forrásokat is jelent. (Pl.: Ferencváros – József Attila lakótelep) A városrészi szuverenitás az önkormányzat kegye, szándéka.

Fontos tudnunk, hogy a lakossági fórumok nem helyettesítik a szakembereket. Ugyanakkor a koordinatív csoportoknak (Nyírpalota társaság) érdemes rendszeresen tartani ilyen beszélgetéseket, különböző témában.

Résen kell lenni, és figyelni kell a pályázatokat.

A Havanna lakótelepen például térfigyelő rendszert telepítettek, így jelentősen javult a közbiztonság. Csak halkan jegyzem meg, hogy a szép új játszótereinket megóvandó nálunk is elkelne egy kis térfigyelés.

Hajdú László polgármester urat több lakó dicsérete érte. A Drégelyvár utca 45. szám alatti lakóközösség képviselője, Rózsi néni elmondta, hogy amikor megalakultak a lakóközösségek, az önkormányzat a közös képviselőknek egy társasházkezelői tanfolyamot tartott. A mai napig, ha valami új szakkönyv jelenik meg a társasházak üzemeltetéséről, azt a polgármester úr eljuttatja neki. Annak idején pedig a tetőfelújításhoz az önkormányzat adta az építészmérnököt, aki a felújítás után úgy nyilatkozott, hogy a tetőhöz tizenöt évig nem kell hozzányúlni. Egy másik úr pedig azt jelezte, hogy ötleteit levélben eljuttatta a polgármester úrhoz, és belőle többeket már felhasználtak.

A lakosságnak is tanulni kell a párbeszédet. Nem egy olyan fórumról hallunk, ahol az érdeklődő közösség három főből áll. Ilyen esetekben joggal mondható, hogy nincs ellenállás. A hallgatás beleegyezés.

Civilbarát önkormányzatra és önkormányzatbarát civil szervezetekre van szükség.

Az önkormányzatunk feladata, hogy MINKET képviseljen. Most is döntések előtt állnak. Vajon mikor fognak megkérdezni MINKET, hogy kell-e metró, kéregvasút, vagy körvasút, és hogy egyáltalán mindezt hogyan szeretnénk?

Fel

Kezdő oldal

Koncepciózus vezetés
vagy
érdekkapcsolatok szövevénye?

Mindannyiunknak vannak munkahelyi tapasztalatai arról, hogy mi a különbség a jó vezető és a rossz vezető között.
A jó vezetőnek határozott elképzelései vannak arról, hogy hogyan fejlődjön az adott cég vagy intézmény, és ennek érdekében tudatosan cselekszik, tesz határozott lépéseket. Őt sem szereti persze mindenki, s miért is ne lennének neki is emberi gyengeségei?! De aki szereti a munkáját, hagyják önállóan, sőt kreatívan dolgozni, számon kérik teljesítményét, elismerik eredményeit, az elnézi a vezető emberi hibáit (hiúságát, sértődékenységét, időnkénti öntömjénezését, rossz vicceit), ha az nem megy a cég fejlődésének rovására. A rossz vezetőnek nincs pontos képe az intézmény helyzetéről, s nincs határozott elképzelése a jövőjéről sem. Ha fontos is neki, hogy sikereket érjen el a vezetése alatt a cég, valóságos koncepció híján a tetszetős látszatra törekszik. Az alkalmazottak egy része hamar felismeri, hogy hízelgéssel, ügyeskedéssel, gesztusokkal bevágódhat, karriert csinálhat, s ebben a nagy társasjátékban ki-ki igyekszik megelőzni és kiszorítani a többi „versenyzőt”. Az ilyen intézményeknél kialakul az érdekkapcsolatok szövevénye, ami nem engedi meglátni a valóságos munkát, lehetetlenné teszi a reális állapotfelmérést, s így a koncepciózus tervezést is. Ettől kezdve értelmetlen robottá válik a munka, állandó stresszhelyzetet okoz a pletyka, a besúgás, a rágalmazás, és képmutatóvá, mérgezetté, cinikussá válnak az emberi kapcsolatok…
Azt gondoljuk, nincs ez másképp a nagyobb szervezetek, városrészek, városok, országok vezetésében sem. Keresünk mintákat, vezetési modelleket: kik hogyan csinálják?
Kérjük, kísérje figyelemmel sorozatunkat! Ha felkeltettük érdeklődését, írjon nekünk!

Báthory Erzsi

Mottó: Vannak közös ünnepeik, amik összekötik őket

Az ideális falu a fővárosi agglomerációban
Beszélgetés Budakalász polgármesterével, Harcsa Lajossal

A nagyszüleim 1922-ben tértek haza Ohióból, Clevelandből három gyermekükkel és vették meg Budakalászon a házat, amelyben ma is lakunk a családommal. Nagyapám Érsekújvárról, nagyanyám Mádról vándorolt ki munkát keresni az 1900-as évek elején Amerikába, ott megismerkedtek, összeházasodtak, s mindenképpen Magyarországon akartak véglegesen letelepedni, még hozzá egy nagyváros mellett, így esett a választásuk Budakalászra. Ők voltak akkor Budakalászon az első három betelepülő, református, magyar család egyike.

Ez nagy dolog volt: Budakalászon magyarnak és reformátusnak lenni?

Igen, mert Budakalászt a törökök kiűzése után szerbek népesítették be, majd a svábok. Nagyszüleim egy hazatelepülő szerb családtól vették meg ezt a házat. Apám már itt született, s persze én is. Szeretem Budakalászt idetelepült és itt meggyökeresedett őseim miatt is. 1986 februárjában megalakítottuk több mint százan a Budakalászi Baráti Kört, az első önként szerveződő, helyi civil szervezetet, s azóta munkálkodunk azon, hogy mindenki, aki itt lakik, szeresse ezt a helyet és érezze magát itt otthon.

Mik a céljaik?

Akkor, az alakuláskor elsősorban a szépítés, a hetvenes években anyagiak miatt megszűnt sportélet újjáélesztése, a kulturális hagyományok felelevenítése, őrzése volt. Én kamionos autómentő voltam akkor, rengeteget utaztam, s irigykedve néztem szerte Európában, hogy a kis települések milyen erős közösségek tudnak lenni, ha közösen őrzik a hagyományaikat. Vannak közös ünnepeik, amikor összejönnek. Ismerik egymást, odafigyelnek egymásra, köszönnek egymásnak, ha találkoznak, mint ahogy ez régen, faluhelyen természetes volt. A régi regényekben lehetett találkozni ilyen kisvárosokkal. Így élesztettük fel a búcsút, a szüreti mulatságot, a majálist, amiből majd juniális lett… A szakdolgozatom témája is ez volt: Az ideális falu a fővárosi agglomerációban. Falu szeretnénk lenni, a szó régi, nemes, faluközösség értelmében. Ma már tizenöt civil szervezet működik a községben, s van helyi független lapunk, a Kalász, amit a Baráti Kör ad ki, s amelyik évente egy milliót kap működésre a költségvetésből. Igencsak keményen tud bírálni.

Nem gáncsoskodott kezdetben, a rendszerváltásig a helyi tanácsi és pártvezetés? Sok rossz tapasztalat volt e téren.

De bizony, minket is megfigyeltek, voltak jelei ennek, de voltak köztünk olyanok is, akik meg tudtak védeni.

Az olasz kisvárosokban mindenütt működnek a korzók, mint régen a magyar kisvárosokban. Az emberek késő délutántól késő estig ott sétálgatnak, beszélgetnek, kicserélik gondolataikat, tapasztalataikat, véleményüket. Ez nem szerepel az elképzeléseik között?

Dehogynem, de ennek legfőbb akadálya az átmenő forgalom. Ez a mi legnagyobb problémánk is: öt állami kezelésű főút megy át Budakalászon és lehetetleníti el a község életét. Ezen csak az M0 segítene, ha megépülne. Már 1986-ban elfogadták az útvonalát: Budakalászt elkerülve a hegy alatt alagútban folytatódna a 10-es út felé, de előtte csomópont épülne le- és felhajtó ágakkal, Budakalászra is, Ürömbe is, s itt csatlakozhatnának be Pomáz felől is a gépjárművek.

Mi a gond, ha el van fogadva?

Nincs pénz, halasztódik folyton. Pedig ez közérdek is, egyéni érdek is. Azt vallom, hogy a legtermészetesebb emberi tulajdonság az önzés. Szerintem csak úgy érvényesülhet a közérdek, ha az egyéni érdek sem sérül. Amikor felvetődött, hogy a Metro be akar települni, két népszavazást is tartottunk. Mindkétszer a község egyötöde ellenezte, s azt gondolom, ez normális. Viszont az abszolút többség akarata a mérvadó.

Honnan tudja, hogy vélekednek az emberek a közös dolgokról?

Ismerek mindenkit. Az utcán nem tudok végigmenni úgy, hogy ne szólítsanak meg. Utcán, boltban, piacon, kocsmában, mindenhol beszélgetek az emberekkel. Van, akinek sürgős az egyéni elintéznivalója, van, akinek Budakalász sorsa a fontosabb, sokfélék az emberek. Ez a jó. Az internetes topikokból pedig megtudom, milyen vádak kelnek szárnyra időnként ellenem, meg az önkormányzat ellen.

Nem bántja?

Már nem. Jobb, ha kijön belőlük. Négyszer választottak meg a budakalásziak polgármesterüknek, s ez visszaigazolja, hogy talán jó úton járok.

-erdős-

Fel

Kezdő oldal