Játszótér

Te is pisze, én is pisze, gyere, pisze, vesszünk össze!

Játszó-térKÉP

Újabb felfedezésünk – Panni osztálytársa jóvoltából – a Szerencs utca elején található játszótér.
Panni már messziről felordított: na, itt se maradok sokáig, ez tele van csecsemővel!
Ami némi túlzás volt, de igazságértéket is hordozott. Az egész alapterülete kb. 200 négyzetméter, körbekerítve farönkökkel, egy kicsi csúszda szerénykedik a homokozó közepén, oldalt egy fahajó, ami megmászhatatlan egy másfél éves számára, egy nyolcéves viszont nekifutásból átugorja. Igazán 5 percnél többet nem időztünk, miután felmértük, hogy legfeljebb csak „babázni” tudnának itt a barátjával.
Viszont jószívvel ajánljuk nullától hároméves korig.
Nekik kitűnő játszóhely!

- tündér lala-

Fel

Kezdő oldal

Kata és Peti
Egy kismama naplója

Nagyapa beteg

Nem tudom, mennyit érnek a védőoltások, de Apukám is, a Nagymamám is be lett oltva influenza ellen, mégis Apu másfél hónapja megkapta. Anyu nem oltatta be magát, s lám Ő a család legegészségesebb tagja. Szóval Apu betegállományba került, de nem feküdte ki, aminek a vége kétoldali tüdőgyulladás lett, s nem akart elmúlni. Kórház, kivizsgálás, CT, szövettan, stb. Hát kikészültünk, amíg meg nem érkezett a lelet: negatív a szövettani! És Apu lassan gyógyulni is kezdett!
A gyerekek nagyon érzékeny antennákkal vannak ellátva, mert Peti szabályosan „megőrült” az elmúlt napokban. Nappal semmi baja, de az éjszakák! Borzasztóak! Mostanában az elalvás kész rémálom: csukott szemmel kínlódik, dobálja magát, nyöszörög. Én már megszoktam, hogy másfél éve nem alszom át egyvégtében egyetlen éjszakát sem, de az Apu betegsége alatt még inkább nem aludtam, ha lehet egyáltalán ezt fokozni. Egyrészt az aggodalmaim miatt, másrészt Peti miatt. Igaz, Peti alapjában véve azok közé a gyerekek közé tartozik, akiket „rosszalvóknak” neveznek. Vagyis nálunk kezdetektől gond az altatás.

Jaj, az alvás!

Már minden lehetséges módot kipróbáltunk. Aludt már bébihordozóban ringatva, majd altatásra gyártott hintában, sőt volt egy olyan időszak is (igaz, pár hét) amikor az –„álmos vagy? Menjünk aludni?”-kérdésre egyedül bement a szobájába, és bekéredzkedett az ágyába. Még egy kicsit kakaózott, és már aludt is. Éjszaka sem kelt annyiszor. Aztán lázas beteg lett, hát magunkhoz vettem, hogy éjjel jobban tudjam ellenőrízni a hőmérsékletét. A láz két napig se tartott, de Peti azóta is köztünk alszik. Egy ideig ezzel sem volt gond, mert a kiságy helyett a nagyra kéredzkedett aludni, melléfeküdtünk, majd tíz perc, s aludt is. Megtámogattuk párnákkal, hogy le ne essen, s mehettünk is ki a szobából. Na, most már ez sincs, csak a nagy nyafogás. Eddig a fogakra fogtuk, de már az utolsó két szemfog jár a finisben, elvileg az már nem fájhat.

Csak nem bárányhimlő?

Húsvét előtt Dóriéknál voltunk, s locsolkodni is készültünk hozzájuk. Telefonáltak, ne menjünk, mert Dóri unokatestvére, aki szintén ott vendégeskedett, bárányhimlős lett. A lappangási idő 14-21 nap, most tartunk a 11. napon, így kéretik mindenkinek szorítani, hogy ne kapjuk el. Jó lenne kihagyni, hiszen ilyen picinek nem lehet elmagyarázni, hogy ne vakarja el a kiütéseket. Mindenesetre a hűtőben várakozik a cinkrázó (remélem potyára!). Tépelődöm: mégis mi a jobb, ha ilyen pici korban kapja meg, vagy később?!

Tanyán

A Húsvéti hosszú hétvégét egy Tiszató parti kis falusi házban töltöttük. Peti összebarátkozott az összes cicával. Igaz, a kirándulás végén a három macska négyfelé menekült, ha Peti kilépett a tornácra. Mély benyomást tett rá Pityu pulyka is, aki Peti láttán mindig zaklatottra borzolta magát, és nagyokat köpködött feléje. Láttunk tehenet is! Mentünk az autóúton, fék, megállunk, kimászunk, Apa videókamerával: megyünk tehenet nézni. Szegény tehén! Mintha némileg zokon vette volna, hogy Peti sikkantgatva akarta megszeretni, főleg megtapogatni. Úgy tűnik, nincs félelemérzete ennek a gyereknek! Egész nap levegőn volt, mozgott, mégsem aludt rendesen. És szinte semmit nem evett a három nap alatt.

Na, a nem-evés!

Mostanra már nem idegeskedem ezen. Csak nem hal éhen a kaja mellett egy ekkora gyerek! A kórházban annyi tejem volt, hogy 100-120 ml-eket tudtam Peti jóllakatása után lefejni, de aztán hazajöttünk, s mivel első babás anyuka voltam, hallgattam én fűre-fára (csak arra nem, akire kellett volna): elhittem, hogy ha a gyerek egyet nyiffant, már éhen akar halni. Félelmemben, hogy nem lesz elég tejem, a tápszerre is rászoktattam. Igaz, sosem evett belőlet túl sokat, és azért hét hónapos koráig szopizott, majd önmagát választotta el. Ahogy betöltötte az egy évet, már megitta a tápszert, a tejet meg nagy ívben utálta. Bármit csinálhattam, olvasztottam bele milka csokit, karamellát, tettem bele banánturmixot…..sehogy sem kellett. Végül is rátaláltam egy köztes megoldásra, egy gyerektejre, ami tele van vitaminnal és tápanyagokkal (mint a tápszer), mégis tej-formája van. Na, ebből reggel-este 350 ml-t bedörgöl.
Amikor még nem volt szabad ennie felnőtt-kaját, két pofára falta. Nem is mertük elmondani senkinek. Két napig figyeltük: hány-e, van-e hasmenése, hasfájása, kiütése? Nem volt. Legközelebb Anyukám sütötte lángost evett. Aztán ugye cserkészkolbászt, krumplistésztát, hasonlókat.
Azóta, hogy elvileg mindent ehet, nem igazán eszik. Volt egy katasztrofális két hónap, amikor az üveges tökfőzeléken kívül semmit nem evett meg. A család meg is kérdőjelezte, kik az ősök, mert Anyukámat kivéve mindkét részről a család apraja-nagyja utálja a tököt. Jó darabig csak az öt hónaposoknak való alma-banán-csirkét, és az imádott tökfőzelékét ette meg. Az üveges konzervből! Ha én főztem frissen gyalult tökből, jóízűen szemközt köpött vele. Már minden trükköt kipróbáltam. Beleraktam a magam főzte tökfőzeléket a tökfőzelékes üvegbe. Aztán kevertem: a kanál elejére az üveges tökfőzeléket, a végére az enyémet tettem. Hát nem kiválogatta? Kiköpte, de csak az én főztömet. Ezt hogy csinálta??
Igaz, mostanában nehéz a dolgom, főleg, hogy kezd jó idő lenni: délelőtt játszóterezünk, aztán délben vagy tetszik neki az előző nap főzött hami vagy nem. Ha nem, jön a túrórudi, a tejszelet, a krémtúró, a fánk. Vagy a mostanában menő barackbefőtt, igaz, abból minimum fél üvegnyi!
Remélem, nem leszünk bárányhimlősek, és ha jön a jó idő, lassan strandolhatunk is. Majd elmesélem kalandjainkat, jó?

- kata -