Peti és Kata
(egy kismama naplója)

1.
Hát akkor bemutatkoznék.
Ladányi Katának hívnak, 27 éves vagyok.
Három éve vagyok Csabi felesége, és másfél éve egy csodálatos és eleven kisfiúnak, Petinek az anyukája. Naplóm a mindennapjainkról, gondjainkról és örömeinkről szól. Remélem, több lesz az öröm benne.

No, akkor egy kis visszatekintés.
Csabit 1996-ban ismertem meg, és négy év együttjárás után, 2000-ben „férjül vettem”. Nagy szerencsénkre még abban az évben sikerült egy szép, 59 nm-es napfényes lakásba költöznünk Kispestre, a Wekerle mellé.

Szükség is volt a nagy lakásra, mert éppen hogy beköltöztünk, 2001. február 14-én Valentin napon Peti jelezte, hogy Ő bizony minket választott szüleinek, és beköltözött a pocakomba.

Ezután csodálatos nyolc hónap várakozás következett, amit tényleg a legkisebb rosszullét, nyűglődés nélkül viseltem. Igazság szerint abban reménykedtem, hogy na most aztán fagyi-, eper-dőzs lesz, mert az én drága párom biztosan nem von meg semmit a kívánós feleségétől. Na, ez nem jött be, mert édességre rá se bírtam nézni, csak kizárólag a pirosra sült újkrumplit ettem sajttal-tejföllel, és citromot minden mennyiségben, akár 1-1,5 kg-ot meg tudtam enni csak úgy magában, családom nem kis fintorgására.
Nos elérkezett 2001. október 17-e. Ekkor már egy termetes cethalra hasonlítottam. Begurultunk a klinikára a heti szokásos ellenőrzésre, mivel még egy hét volt a nagy napig. A reggeli ultrahangon a Doktor Bácsi „jól” megvizsgált, (mondván: este ügyeletes, jó lenne a terminusban lévő kismamákon túl lenni), ami délben újabb találkozást eredményezett a klinikával. Délután ötkor sajnos nagy sürgés-forgás keletkezett, mert Peti szívhangja leesett. Rögtön összeállt a műtős-team, és azonnal császároztak.
Hála Istennek egyikünknek sem lett semmi baja, és Peti 3500 gr-al, és 57 cm-el megérkezett erre a világra.
A kórházból hamar hazajöttünk, és én nagyon hamar regenerálódtam. Peti elbűvölt mindenkit, csak evett, és aludt. A család meg is állapította, milyen szerencse, hogy az Apukája nyugodt természetét örökölte, nem lesz vele semmi gond. Na, ez elkiabálva vala, mert egy hónaposan már az egész család a fiatalúr körül ugrált nagy egyetértésben. Aludni nem, de enni óránként akart egészen négy hónapos koráig éjjel-nappal.

Majd jött a nyár, a „mindent felfedezni akarok” időszaka. Imádván az állatokat nagyon hamar a környék kedvence lett a babakocsiból kurjongató kisfiú, mert ha kutyát látott, nem lehetett vele bírni. Nálunk nagyon hamar, egy gyerek alatt kialakult „az első gyereknél még kifőzünk mindent, a másodiknál csak leöblítünk, a harmadiknál a kutya hozza vissza a cumit”-dolog, mert Petit fényesre nyalta a környék összes (na jó!: gondozott) kutyája. Azóta névről ismerjük a kutyákat, és viszont.

Ebből kifolyólag az állatkert sem maradhatott ki, átlag kéthetente megjelentünk ott. Peti volt tavaly áprilisban a legfiatalabb, aki az állatsimogatóban volt. Mondjuk azóta is tart az állat-őrület, most tél lévén a bevásárlóközpontok állatkereskedéseire korlátozódik. Mondjuk, az …béli állatkereskedés ajtaján lassan ott lesz Peti fényképe piros keretben pirossal áthúzva.
Petinek rendkívül jó az ízlése. Ugye nyáron a lányok egy szál szinte-semmiben rohangáltak, Peti fiam pedig majd kiesve a babakocsiból, vagy éppen az Apja nyakából pörgött-forgott utánuk, és elismerően kurjongatott a férfi járókelők nem kis derültségére. Gyermekem legfrissebb poénja, hogy ha vetkőzöm-öltözöm, és alsóneműben vagyok, mögém áll, és kaján képpel kétkézzel elkezdi csapkodni a fenekemet. No mármost elképzeltem, hogy nyáron Apával sorban állnak a strandon lévő lángososnál, és előttük áll egy néni bikiniben… hát, Apa, nem tudom, hányszor leszel megpofozva!

Szóval, vidáman telnek a napjaink, szerencsére eddig nagyobb betegség nem fordult elő, leszámítva egy balesetet, amikor a gyerekeknek készült játék felmosófával felszakította a lágyszájpadlását. Kórház, altatás, műtét, egy nap bent-alvás. Nem volt túl jó. Sajnos azóta is mániákusan takarít, a játék- takarítókészlet elkobozva, de söpröget, porszívózik…. Remélem, a későbbiekben is megtartja ezt a jó szokását…
Mostanában kezdett el „komolyabban” beszélni, mai újdonság: lámpa (a liftbeli lámpára), hoppá (amikor rohantában elpottyant az előszobában).
Kicsi kora óta ínyenc, öt hónaposan már szopogatta (fog híján csak szopogatta) a cserkészkolbászt, most fő kedvenc a szalonna, az almás-túrós pite, a fánk és a rántottcsirke.

No, elsőre ennyit Rólunk. Próbáltam összeszedni az elmúlt két év eseményeit, persze nem teljesen. A jövőben a mindennapjainkról írok majd.

-kata-

Fel

Kezdő oldal

Játszó-tér-kép III.

Végre itt a tavasz! (Reméljük...) Sárdagasztásban már profik vagyunk, ajánlom mindenkinek a sárkefe használatát hazaérkezés után. Maradt még néhány feltérképezetlen játszó a telepen...
Panni egyik kedvence lett az iskolájával szemben fél éve átalakított, tömbházakkal körülbástyázott terület, ami "ketreces" variációban várja a kölyköket.
Panni: "- Van egy nagy hajó, arról csúszdán le lehet menni, és olyan tűzoltó csövön lehet lecsúszni, mint az igazi. Van egy hálócső, amin lehet majmozni, mint az állatkertben."
Most ez a kedvenc!

Tündér Lala

Fel

Kezdő oldal