JátszótérKÉP

Miután kiástuk magunkat a derékig érő hóból, újra itt vagyunk!
A tél örömeit az idén maximálisan sikerült kiélveznünk, úgyhogy egy hétig tartó szánkózás után - a vaspánt is elkopott a szánkónkon! - azt ajánlottam Panninak, próbáljunk meg újra játszóterezni. Szerinte ezt úgy is meg lehet tenni, hogy ő fekszik a szánkón, én meg húzom (35 + 3 kg!), hátha útközben "szembejön" valamilyen "jóképű" lejtő. Hosszas cívódás után beadtam (sajgó) derekam és nekivágtunk.

Első helyszínünk a házunk mögötti játszó a "dínók" korából. Én is itt ugráltam mindennap leckeírás után. Kénytelen vagyok megállapítani: igazán ráférne egy kis renoválás. Pannit ez nem igazán zavarta, szerinte a ferde hintán még jobban lehet lengeni, mint az egyenesen. A fizika törvényeit meghazudtolva sikerült némileg "belengetni" magát, aztán rögvest átpártolt a csúszdára. Igaz, ez már nem betonlejtős, hanem műanyag, amiről a pár kiló hóréteg letolása jó bemelegítésnek bizonyult. A siklás hibátlanul sikerült,
bár Panni a háta közepéig tele lett hó- és jégdarabokkal. Aztán az általam nagyon utált "Gömb"-re akart mindenáron felmászni. Le kell szögeznem: a Gömb konstrukciója abszolút alkalmatlan bármiféle mászásra. Illetve csak egy jókora zuhanást bekombinálva mászható. Én huszonöt évvel ezelőtt akkorát zúgtam le róla, hogy ma sem szívesen nézem, ha mászkálnak rajta a gyerekek.
Következő hétvégén a Kőrakás parki játékok után néztünk, ami két ház között egy csúszda, két ház között egy hinta. Amíg nem ezt nem tudtuk, jópofinak igérkezett a kutató expedíció. Panni szerint ezek "ócskák", persze már elég sok Matáv- játszót ismer, és ha őszinték akarunk lenni, akkor igazán jókat és élvezeteseket csak azokon a helyeken lehet szórakozni. Jó játszást kívánunk kicsiknek és nagyoknak! Majd jelentkezünk.

-tündérlala-

Fel

Kezdő oldal