ÿþ<html> <head> <TITLE>.:: TORONYHÍR MÉDIA ALAPÍTVÁNY - JÁTSZÓTÉR - ::.</TITLE> <script language="JavaScript"> <!-- if (document.images) { var img_on = new Array; var img_off = new Array; img_on[1] = new Image();img_on[1].src='img/setaloutca_on.gif'; img_on[2] = new Image();img_on[2].src='img/kavehaz_on.gif'; img_on[3] = new Image();img_on[3].src='img/foter_on.gif'; img_on[4] = new Image();img_on[4].src='img/jatszoter_on.gif'; img_on[5] = new Image();img_on[5].src='img/toronyles_on.gif'; for (f=1;f<=5;f++) {img_off[f] = new Image();img_off[f].src = img_on[f].src.replace('_on','_off')} } function ch(obj) { if (document.images) { eval('document.mo' + obj).src = img_on[obj].src } } function cb(obj) { if (document.images) { eval ('document.mo' + obj).src = img_off[obj].src } } //--> </script> </head> <body marginwidth="0" marginheight="0" topmargin="0" leftmargin="0" bgcolor="#aaaaaa"> <table border="0" width="100%" cellpadding="0" cellspacing="0"><tr><td align="center" valign="top"> <table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="650"> <tr><td colspan="5"><a href="../index.html" target="_top"><img src="img/fejlec.gif" alt="TORONYHÍR ONLINE MÉDIA" width="650" vspace="0" hspace="0" border="0"></a></td></tr> <tr> <td width="130" height="50"><a href="setaloutca.html" onmouseover="ch(1)" onmouseout="cb(1)" onfocus="blur()"><img src="img/setaloutca_off.gif" alt="SÉTÁLÓUTCA" width="130" height="50" vspace="0" hspace="0" border="0" name="mo1"></a></td> <td width="130" height="50"><a href="kavehaz.html" onmouseover="ch(2)" onmouseout="cb(2)" onfocus="blur()"><img src="img/kavehaz_off.gif" alt="KÁVÉHÁZ" width="130" height="50" vspace="0" hspace="0" border="0" name="mo2"></a></td> <td width="130" height="50"><a href="foter.html" onmouseover="ch(3)" onmouseout="cb(3)" onfocus="blur()"><img src="img/foter_off.gif" alt="FPTÉR" width="130" height="50" vspace="0" hspace="0" border="0" name="mo3"></a></td> <td width="130" height="50"><a href="jatszoter.html" onfocus="blur()"><img src="img/jatszoter_on.gif" alt="JÁTSZÓTÉR" width="130" height="50" vspace="0" hspace="0" border="0"></a></td> <td width="130" height="50"><a href="toronyles.html" onmouseover="ch(5)" onmouseout="cb(5)" onfocus="blur()"><img src="img/toronyles_off.gif" alt="TORONYLES" width="130" height="50" vspace="0" hspace="0" border="0" name="mo5"></a></td> </tr> </table> <table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="650" height="100%" align="center"> <tr><td valign="top"> <br><br> <P align="center"><b> <font face="tahoma" size="4"> Játszótér</font></b> <br><br><br> <font face="tahoma" size="3"> <b>Elszippantotta elõle az életet,<br> de nem kezdett vele semmit</b> </P> <br><br></font> <P align="justify"> <font face="tahoma" size="2"> <i> Öreg, megsárgult könyvet kaptam, hogy mutassam be a Toronyhírben. A könyv 1935-ben jelent meg, s az akkor huszonöt éve alapított önálló nagyközség, Pestújhely addigi történetének krónikáját tartalmazza. Ezüstkönyv a címe, s lakóhelyüket odaadóan szeretõ pestújhelyi polgárok írták tele visszaemlékezéseikkel. A könyvet Zsámboki Zoltántól kaptam, aki zuglói lakos ugyan, de megszállottan kutatja, gyûjti és dolgozza fel Pestújhely történetét. Megkérdeztem tõle: miért? </i> <br> - Mert ott születtem, ott töltöttem a gyerekkoromat, ott laktak a szüleim, anyai nagyszüleim. Mert nagyon szerettem, s ma is nagyon szeretem. Végiglapoztam Buza Péter 1997-ben megjelent Pestújhely krónikája címû könyvét, s egyetlenegy helyen esik szó benne anyai nagyapámról, aki õshonos pestújhelyi volt, s már 1912-ben mint építész, házakat épített itt. Bayer Gyulának hívták, a második világháborúban esett el. A Pestújhelyi út 55-ben, ebben a négylakásos házban lakott a családunk. Általánosba a szemben lévõ Pestújhelyi úti iskolába jártam, könnyen kontrolálhatták anyámék, hogy hazajövök-e vagy sem a suli után. Itt kezdtem sportolni, focizni meg teniszezni Báder Dezsõ bácsi TESEC nevû pályáján. S miért foglalkozom most annyit gyerekkorom helyével? Mert szerintem Újpalota nem tett jót vele, elsorvasztotta, eljelentéktelenítette. Pestújhelyen még a háború után is rengeteg szórakozóhely, kiskocsma, kertvendéglõ volt, hétvégeken mindig tele, még a szegényebbek is megengedhették maguknak, hogy a hétvégén összejöjjenek, s kikapcsolódjanak. Premiermozik voltak! Számtalan kisiparos mûködött itt, s a különbözõ szakmák képviselõi érdekvédelmi szervezetekbe tömörültek. Több újságja is volt Pestújhelynek. 1958-ban itt nyitották Budapesten az egyik elsõ önkiszolgáló közértet. Nem kellett kimozdulni azért, hogy az ember étterembe, moziba, fodrászhoz, orvoshoz vagy piacra menjen, minden volt itt. 1957-tõl a (ma már düledezõ, lepusztult) volt pestújhelyi Ipartestület színháztermében lehetett még tévét is nézni, egyforintos havi bérlettel. Ott láttam a Tell Vilmos-sorozatot. <img src="img/cikk/temeto.jpg" hspace="8" vscpace="8" align="left"> Attól kezdve, hogy felszámolták a pestújhelyi temetõt, s kezdték felépíteni a panelházakat, majd a kék iskolát, Pestújhelynek vége lett. Ahol ma a Casco-ház néven ismert tizennyolc emeletes ház áll, ott volt a temetõ bejárata. Itt feküdtek egy közös sírban az 1944-ben Pestújhelyen felrobbant óriási bombának az áldozatai is, a bejáratnál hatalmas feszület állt, s én esküszöm, hogy amikor Újpalota megépült, én még láttam a toronyház lábánál azt a feszületet. Nem tudom, hová lett. A halottakat, a nagyapámat is átvitték a Szentmihályi úti rákospalotai temetõbe. Elszippantotta elõle az életet Újpalota, de nem kezdett vele semmit. Nem lett tõle kultúráltabb, szinesebb, gazdagabb, élettel telibb. Hát én most kezdem feltárni ezt a régi, hihetetlenül gazdag és szép pestújhelyi életet. Megyek a Báder Dezsõ bácsi fiához, utána a Dalnoki családhoz, amelyik nemcsak arról híres, hogy többszörös válogatott volt Dalnoki Jenõ, hanem az édesapja volt itt, Pestújhelyen a legismertebb pékmester. Beleásom magam Pestújhely múltjába, s mentem belõle, ami még menthetõ. <br><i> Sok sikert kívánunk, kedves Zsámboki Zoltán! <br><br> Álljon itt néhány sor ebbõl a bizonyos Ezüstkönyvbõl. <br></i> <img src="img/cikk/borito.jpg" align="left"> ... Az 1909. év elsõ hónapjaiban, mint fiatal nõs, de már elég kesernyés élettapasztalattal a hátam mögött, rokonlátogatóba jöttem az akkor még puszta Széchenyitelepre. Jólesõ volt a pesti lármától elütõ nagy csöndesség - és ez a nagy puszta térség életlehetõséget, széles perspektívát sejttetett. Itt állt már a kis földszintes elemi iskola, a helyi kultura elsõ szerény temploma, amelybe pár száz gyermek járt már akkor is, és vele szemben primitiv kis papírkereskedés, amelybe benézve alig láttam valami kis árut - persze vevõt sem. Egy itt lakó rokoncsalád, talán hogy ne legyek egyedül, melegen ajánlotta, hogy itt etablírozzam magam ... felvillanyozva mindjárt át is mentem a papírüzletbe. Tulajdonosa ... szivesen szabadult a boltjától. Megegyeztünk ... Szûkös pár száz koronát tevõ tõkémet arra fordítottam, hogy kéz alatt megvettem egy kicsike nyomdaberendezést, amely egy lábbal hajtott kis tégelysajtóból állt ... A papírüzletben holt szezon volt, egy fillér se jött be, a nyomdában viszont már volt egy-két kis nyomtatványrendelés ... alig néhány heti bemelegedés a telepi helyzetbe, már is megérlelõdik bennem a merész gondolat: Újságot Széchenyi-telepnek! ... <br><br><i> (Az Ezüstkönyv régen halott visszaemlékezõje: Németi Elemér, a Pestújhely címû hetilap szerkesztõje és kiadója) <br> - e-i - </i> <br><br><br><br> </font> </P> </td></tr></table> <table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="650" height="100%" align="center"> <tr><td valign="top"> <br><br><br><br><br><br> <hr width="100%" size="1"> <font face="tahoma" size="2"> E-mail: <a href="mailto:info@toronyhir.hu">info@toronyhir.hu</a> <P align="right"> Frissítve: 2002.10.7. </P> <br> </td></tr> </table> </td></tr></table> </body> </html>