Asztaltárlókban tekinthetjük meg az OPKM muzeális könyvállományából származó különböző kiadású Orbis Pictusokat, azok XVIII-XIX. századi változatait. Ízelítőt kaphatunk az 1868. évi népoktatási törvény után feléledő magyar tankönyvkiadás legszebb darabjaiból. A maga egyszerűségében érdekesek, különlegesek a pedagógusok által saját kezűleg előállított és sokszorosított tankönyvek. Ezek ábráit - többek között - fotólitográfiai sokszorosítással készítették el, ezek nyomóducait is elhelyeztük a könyvek mellett.

Külön egységet képeznek a magyar oktatásban használatos mérőeszközök. A teljesség igénye nélkül: Bunsen-féle fotóméter, levélmérleg, köbkocka, méterrúd, űrmértékek, óriás logarléc…

Kedves darabjaink a tanulók és a tanárok által készített makettek, modellek. A gazdag természetrajzi szertárak míves darabjai mellett találkozhatunk olyan eszközökkel is, melyeket a falusi elemi iskolai tanító kukoricacsuhéból, -szárból, tökből és hasonló növényi részekből állított össze.

A XIX. század utolsó harmadából származó eszközök között koruk legújabb technikai vívmányai is azonnal bekerültek az iskolák szertáraiba, a Bell-féle telefon, a Morse-távíró, az Edison féle fonográf (az egyik kiállított darab Magyarországon egyedüli, a gyártási sorszáma 88.).

Az Uránia Szemléltető Taneszközök gyára által az 1910-es években gyártott 8x8 cm méretű vetíthető üveglemezeken láthatjuk a századelő városait, embereit. Uránia ívfényvetítővel vetített képekkel és az eredeti szövegkönyv felolvasásával bemutatókat tartunk.

1928-as Terta mozgókép vetítőbe befűzhetünk 16 mm-es oktatófilmeket, megismerkedhetünk az epidiaszkóppal. Üveglemezre kézzel festett, fakeretes képeket vetítettek a petróleumlámpás laterna magica vetítővel, de későbbi különféle elektromos változatai is egymás mellett sorakoznak.

Vízzel telt vödrökkel hozhatjuk működésbe az alul- és felülcsapós vízikerekeket, 1880-as évekből származó tükröt forgató elektromotort hajthatunk meg egy dynamogéppel, huroklejtőn útjára bocsáthatjuk a fémgolyót, amely nem lép ki pályájáról.

A ma iskolása csodálkozva töpreng egy szalagos magnetofon beüzemelésén, gyakran megoldhatatlan számára egy hanglemez megszólaltatása. Mindezt megtanulhatja a kiállításban.

A kezdeti - 1931-es Patent gyártmányú - önoktatógép mellett sorakoznak a HT School Computerek. A Commodore 16, és 64 is bevonult már a muzeális taneszközök raktárába.

Érintőmonitoron interaktív CD-ket tanulmányozhat a látogató, illetve videón érdekfeszítő előadásban nézheti Öveges professzor kísérleteit, meggyőződhet az 1920-as, 1930-as évek magyar oktatófilmgyártás gazdagságáról.

A kiállítás megtekinthető munkanapokon 10-15 óráig.

• "Régen is volt iskola" (osztatlan elemi iskolai tanóra alsó tagozatos iskolások részére) Az iskolai munka játékos formában történő interaktív bemutatása, ismertetése a XVIII. századi kollégiumi neveléstől, a kötelező népoktatás bevezetésén, (az elemi-, polgári és középszintű oktató intézmények) át napjainkig (tenta, kalamáris, penna, linea, palatábla, spongya…).
• "Forgó csudakörény" (az általános iskola felső, a kisgimnáziumok alsó tagozatosai számára) Képnézési módok, szokások és eszközök a magyar iskolákban (anamorfózis, zootrop, laterna magica képek és vetítők, Uránia diák, Leica méretű mesediafilmek vetítése, hangosított diavetítés, epidiaszkóp , 16 mm-es oktató-és ifjúsági filmek, 1928-as TERTA vetítőn… oktatástörténeti videofilmek)
• "Biztos egyensúlyú baba" (középiskolások részére) Fizikai kísérleti- és demonstrációs eszközök működés közben, a téma előzetes egyeztetésével.
• "Üzenet egykori iskolákból…" Számítógépes oktató- és múzeumi interaktív CD-bemutató.

Andris másodikos, Orsi ötödikes lehetett. Egy este a konyhában tüsténkedtem, Orsit vártuk még haza. Csöngettek, Andris szaladt ajtót nyitni. Ajtónyitás, kis nyikkanás - mint egy elharapott kiáltás -, majd csönd. Kikiabáltam, hogy mi van, de gyors válasz jött mind a két gyerektõl: mi lenne, Orsi! Vacsora után fürdés. Andris unszolt, hogy fürösszem, ami elképesztõ volt, de nagyon jólesett, ugyanis amióta iskolás lett, nehezen viselte, ha a fürdésnél jelen van egy anya minõsítésû, nõnemû lény. Fürdés után fekvés, mese, alvás (e téren igazi hárpia voltam). Nyugi lett. Ilyenkor jött le a tizedikrõl a barátnõm, vagy én mentem hozzá kicsit cseverészni. Mi másról, mint az iskoláról, ti. mindketten tanítottunk. Tíz óra felé váratlanul megkérdezi a barátnõm: na és, mi lett a cicával? MIVEL? Hát Andris egy cicát akart hazahozni, hurcolászták összevissza, mert féltek, nem engeded, Orsinál látták utoljára ... Ááá! Szóval ez volt a nyikkanás, a csönd, a fürdõszobai invitálás oka ..! Berohantunk a gyerekszobába, a sötétben nekiálltunk cicát keresni. Meg is találtuk: a babaházban aludt, mellette tányérkában tej. Olyan picike volt, hogy belefért a babaágyba. Fehér volt, világosszürke foltokkal, s végtelenül szelid. Nosza, apjukkal fürdetés, bolhaírtás, szárítás. Szó nélkül tûrte. A családfõ a macska-kutya-szex-szakértõ: kiderítette, hogy ez itten lány. Visszatettük egyelõre gondterhelten a babaházba.
Reggel, szanaszét-szóródás elõtt rendkívüli ülésszak. Ragaszkodtam a családi alkotmány megfelelõ passzusához: macska, kutya nem! Volt/van pinty, ékszerteknõs, tengeri malac, de a nyolcadikon macska, kutya nem ...! Végül megszületett sürgõsségi okokból a döntés: maradhat néhány napig, de csak akkor, ha nincs szaga, vagyis a nép (a két kiskorú) gondoskodik a mindig friss homokról. Féllábunk kint, de még egy fontos ügyben dönteni kell: mi legyen a neve? Andris komoly képpel: ha lány, akkor Krisztina, ha fiú, akkor Zoltán. Eldõlt. Még hoztak homokot, majd mindenki eltáv.
Én értem haza legelõbb az iskolából. Nyitom a lakásajtót, a cica ott ül, szemmel láthatóan várakozó pozitúrában, majd elkezd elõttem futni, s vissza-visszanéz, követem-e. Az (akkor még szõnyegpadlós) loggiás szoba közepén, a jellegzetes kis kupac mellett megállt, s kezdett mellette kaparni, közben nézett rám, mutatván: láthatom, õ megtette, amit megtehetett. A többezer éves, kódolt üzenet leterített, megadtam magam.
De csak egy hétig. Kezdett cicaszag lenni a lakásban, hiába volt a homokcsere. Döntöttem, vége, tessék Krisztinát levinni a pincébe, ellesz ott jó helyen, békében. Gyászmenet vonult le vele a pincelejáróig, majd tízpercenként újabb expediciók ellenõrzésre, élelem-utánpótlásra ... Ez is körülbelül egy hétig tartott, majd lassan elfelejtõdött.
Andris hetekkel késõbb egyszer megállt elõttem és azt mondta átszellemülten, elmélázva: ma láttam Krisztinát ...
Ez volt a Krisztina-történet utolsó, rövid fejezete. Epilógus. Azóta - mint most is - idõnként elmeséljük: emlékszel Krisztinára ...?